Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1977-06-01 / 3-4. szám
Magyar Család 19 A fentiek szerint tehát JÁK-KABU-EL a JÁK törzs (nemzetség) FŐ-vezére (vezetője) volt. Ez a tény teljesen fedi is a valóságot, hiszen neve éppen azért került megörökítésre, mert a Nílus deltájában lefolyt történelmi eseményekben igen jelentős szerepet játszott. (A zsidó forrásokra támaszkodó nyugati történészek szerint ’6,000’ évre visszavezethető zsidó történelem megerősítésére használják fel ezt a nevet, hiszen, amint már láttuk, amennyiben a Ják-abu-él nevet a Jákob névvel azonosítják, nyugodtan kijelenthetik, hogy a valamikor Egyiptomot uraló Hikszoszok szemiták voltak. Pedig a valóság ezt a feltételezést teljesen meghazudtolja.) A Hikszosz hercegi és hercegnői nevek közül ismerjük még az ANATHER és KHIAR személyneveket. Az ugariti (kánaáni) mithológiában ANAT Istár (Astarte) leánytestvére volt. A babilon-szumír mithológiában pedig ANATA egyet jelent Enlil anyjával. A név tehát távolról sem szemita eredetű, s egyszerűen Anyát, Nénét, vagy Nénit jelent. (Ez az istenség nőnemű voltának megkülönböztetésére szolgált.) Meg kell jegyeznem, hogy a helyes szófejtés AN A TH-er, amiben az -er névképző elemként szerepel, pont úgy, mint ELEMÉR neve a magyarban, vagy TAMÉR a masszagéta-szittya králynő nevében. (Kr. e. V. század.) KHI-ÁR helyesen: KI-ÁR, ahol a szumír szó KI = föld; az ÁR = folyóvíz, áradás, csatorna (a magyarban árok), stb. Ennek a hercegnek a neve tehát vidéknév, jelentése pedig folyó-közi föld, vidék, vagy országrész, ahol e herceg birtokállománya volt a számtalan Nílus-csatorna mentén. Az efajta névadományozás nem ismeretlen a mi nyelvünkben sem. Példaként álljon: Alföld = vidéknév; Alföldi = család - név, - Kőrös = folyónév, Körösi = családnév. A történész-körökben Amamai diplomáciai levelezés címen ismert egyiptomi dokumentum még további két törzsnevet is említ: SAGAZ és CHARIBU-t. Az idegengyűlölet hangján így ír róluk: — Nomádok (pásztorok) mindkét nemből valók (férfiak és nők), akik a városok közelében bandákba tömörülve élnek... tolvajok és rablók... — A leírás szerint beavatkoznak a vidék politikai életébe, veszélyeztetve a katonaság hadi útjait és hol az egyik, hol a másik oldalra állnak, miáltal veszélyeztetik a katonaság tevékenységét, s gyakorta a saját céljaik elérésére törekszenek. (Ez a dokumentum a Kr. e. XIII. sz.ból való) Ebből a leírásból arra következtethetünk, hogy bár az Egyiptom feletti hikszosz uralmat a történészek kb. 150 évre teszik, (Kr. e. 1720—1537), e dokumentum keltezésének idején egy részük még erősen ellenállt a Nüus-delta számtalan kanálisa között eéterülő vidéken a fáraók Egyiptom egységét helyreállítani akaró törekvéseinek.. A szagaz név megfelelője a szumír szug = talajvíz kifejezésnek, amit továbbvíve kapjuk a szűk = mocsár, pocsolya főnevet, mi igen jellemzően a Nflus árterületének, azaz a mocsárvidéket lakó törzsnek (mocsáriak) létezésére utal. ízzel az is megmagyarázható, hogy a megtámadottak a kiöntéses, árvizes, mocsaras területekre való visszahúzódással védekeztek a megsemmisítéssel fenyegető fáraói támadás ellen, amely vidékeken az egyiptomi lovasság és nehéz harci-szekeres különítmények tehetetlenek voltak. Ők viszont a saját harcmodorukat alkalmazva bármikor ellentámadásba mehettek át, s innen származik a fáraói megjegyzés rabló és tolvaj jelzőinek lenéző értelemben vehető alkalmazása. E szó változata mai nyelvünkben is ismeretes földrajzi kifejezésként , mint például Tisza-zug, ami a Tisza és Maros folyók összefolyásának valamikor mocsaras, bár ma már szabályozott vidékének megjelölésére szolgál. A tatárjárás és török dúlás idején, aki csak tehette, mind az akkor még létező mocsarak és lápok közé menekült, ahová az ellenséges lovasság nem merte követni. Ez tehát még a sokkal későbbi nemzeti életünkben is praktikus valóság volt. Hosszabban kell foglalkoznunk a CHABIRU törzs-névvel. Ebben ugyanis a szemita dicsőséget kereső nyugati tudósok a HÉBER nevet vélik felfedezni! Mondanunk sem kell, hogy az efajta kísérlet tökéletesen meddő és tudománytalan. A héber név ugyanis csak a babiloni fogság után került közhasználatba. A babiloni akkád nyelvben az EUFRAT folyó neve EBER-NARU. Mindazokat a területeket, melyek a folyón túlra estek, értve alattuk Szíriát, Arméniát és Palesztinát, EBER-nek nevezték. Az akkád nyelvben ebem = átmenni, vagy túl lenni valamin...Egyszóval: a túlsó. Fogságba jutásuk idején a városon túl telepítették le őket, bár a későbbi évtizedek során túlszaporodásuk folytán magát a várost is elözönlötték. Tehát voltaképen innen ered a HÉBER — ÉBER név, amit a városiak adtak azoknak, akik túlnan, tehát a városon kívül laktak. Ezen a helyen találták fel a hadifoglyok a héber írást, amit az akkor már javában ismert és használt föníciai és görög írások betűinek némi módosításával tákoltak össze. Ugyan-
