Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1977-06-01 / 3-4. szám
12 Magyar Család terén tollal harcoltak nemzetünk szabadságáért. Ha operái — hazafias tartalmuk miatt — határainkon belül maradtak is, számunkra mégis minden soruk felér a vüág kincseivel, mert a magyarságra szakadt gyakori és hosszantartó nehéz időkben pontosan ezek a szövegek és dallamok azok, amik további kitartásra és regenerációra buzdítják lelkünket. A hős-tenor nagyáriájának megírásakor talán isteni sugallat vezette tollát, s ezért sorolt be nemzeti nagyjaink Pantheonjába. Kölcsey Hymnuszát megzenésítő magasztos nemzeti imánk dallama ma és mindég az ő szellemi nagyságát dicséri szerte e széles világon! A nemzetek vetélkedései során a kis-számú magyarság képviselői rendszerint elsőkként kerülnek a győzelmi dobogóra, vagy — leszámítva a mammut-hatalmakat - pontozással az elsők közé sorolnak be. Az ilyen győzelmi ünneplések alkalmával az idegen népek fiai megkülönböztetett áhítattal állnak csodálatos dallamú Himnuszuk hangjai hallatán a magyar géniusz tiszteletére, s ezáltal tisztelettel adóznak Erkel mély-magyar lelkületének is, mely túl a síron és minden balsorson állandóan és örökké a magyarság egyetemes érdekét és megtartását szolgálja. Az Ausztriában élő közismert és sok kitüntetéssel elhalmozott éltes írónk “Álmaimnak vágya Budapest” című munkájából vettük ki a számunkra, száműzetésben élő magyarok számára mindig időszerű és tanulságos visszaemlékezést. A Magyar Családban már sok írást közöltünk szeretett Laci Bátyánktól, s a “Tallózás az Ó-hazában” című, képekkel illusztrált könyvét 1975-ben adtuk ki a Harsona Könyvkiadó sorozatában, a Turul Nyomda előállításában. Lajossy Sándor, s.k. Vándor darvak hogyha errefelé szállnak, megsebzett lelkemen újabb sebhely támad. Vándortarisznyámba belehull a könnyem, bujdosók bánata nem gyógyul meg könnyen, felújulhat könnyen. Ilyenkor az álmok felkeresnek engem, Rólad is mesélnek Hazám, vesztett kincsem, elvezetnek haza, minden kis bokorba, asztalon szarkaláb falusi csuporba’, s búsan szól a nóta. Hozzatok majd nekem, hogyha erre jártok, ottani rétekről mezei virágot. Szívem fölé teszem gyógyírnak bajára, Nem árulnak ilyet sehol patikába’, lelki orvosságra.----o----—Vándor darvak hogyha errefelé szállnak . . . Madarász István tizenöt versét Hámory Várnagy Dalma, a közismert író és zeneszerző szólaltatta meg dalban. A költő —Egy székely asszonynak — ajánlja verseit ilyenképpen: — Egy székely asszonynak, megrakom a lelkét Gyimesi gyopárral, anyai szerelmét. Elküldöm hozzája a pillangók szárnyán, Nem hagyja az Isten a Székelyt oly árván. A dalok mottója pedig arról vall, hogy: -A dalok lágy ritmusába zártan hang lettem, ütem formájában, benne van a szívem — lángoló lélek, húrokon csengő vers, nóta, ének, — előttem fekszik a kottapapír, én csak eszköz vagyok: a lelkem ír. Ilyen is mind a tizenöt vers. Szivhezszólóak. Sajnos most csak egy verset közölhettem és azt is kotta nélkül. Aki azonban együtt akar énekelni a szerzőkkel, megszerezheti ezt a nagyon értékes kis dalgyűjteményt a szokott úton. Megrendelhető Hámory Várnagy Dalma címén: Music Studio, 3470 Marl / - Westf. - Wienerstrasse 45, Erdg. 3. West Germany. — vagy Könyvespolcunkról a lap címén A Szerkesztő “Egy ország nagyságát nem területe határozza meg, hanem népe szellemének nagysága.” (Miska János) VÁNDOR DARVAK.
