Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1977-06-01 / 3-4. szám
10 Magyar Család Olajos korsó, mindig újra telten várt és adott. Kaptam, de mit feleltem? Be árva volt, hogy ott ült. Sajgó vállát a szék támlája védte. Ám szíve hiába sajgott, védtelen maradt és elhagyott. Már nem volt senkije. Az árvák nevét angyalok felírják. Azért ragyogja napfény most be a sírját. DEÁK FERENCNEK ÜZENEM . . . A szírt alatt, mit jégbe fagyva még vaskos hósisak szorongat, rikoltva zeng a hallali, homályba rejtve hallani. Már kél a Nap. De rontás küldi száz futárját, póksereg szövi barna fátylát, a fénykévékbe árny harap. Nincs virradat, nem kél a Nap, csak köd szitál. Ki győzhet itt? Csak az, aki harcol, ki lelke lángját egyre ontja, pókszőtte sűrű fátylakat nyilaz, míg sorra lángra kap, mi fojtogat. Csak küzdjetek ti elnyomottak, míg a szabadság napja virrad és szétfut majd a sok Káin, átjuttok poklok árnyain, magyarjaim. Minden magyarnak kívánom, hogy szeretettel töltse el az Erzsébet királynénkra való emlékezés és ennek jegyében szerezze be ezt a ragyogó kis könyvet, mely nagyon impozáns kiadásban az Árpád Kiadó Vállalat gondozásában jelent meg. Kapható a Szerzőnél: Tesselschade laan 6, Hilversum, Holland, — vagy a Harsona címén £2.00 ellenértéknek megfelelően. Lajossy Sándor —Az írót nem munkássága egésze, de egyéni művei alapján mérik. (Callaghan) Az irodalomban nincsenek kis nemzetek. (Kenneth McRobbie) NEMESKÉRY LÁSZLÖ: Hazám . . Hazám ... Te Mindenem! . . . 1972 november 7.-én múlt 160 esztendeje, hogy Erkel Ferenc Békés-Gyulán napvilágot látott. Középiskolai tanulmányait befejezve, a zeneművelésre érez legnagyobb vágyat. Ezen a pályán elindulva csakhamar a pesti német Theatrumban kezd másod-karnagyként működni. 1838 tavaszán, amikor az első, nemrég lerombolt Nemzeti Színházunk megnyitotta kapuit, annak igazgatósága első karnagyként szerződtette a kiváló fiatal muzsikust. Erkel első tevékenységeként opera-társulatot szervez, hogy kiváló énekeseivel az eddig német színházba kényszerült zenekedvelőket átcsalogassa. Mozart és Rossini operáinak előadásaival terve csakhamar valóra is válik. Az opara-előadásokra szóló jegyek már elővételben elkelnek. * * * 1845-ben szokatlanul kemény tél tombolt országszerte. A máskor oly népes pesti utcák szinte teljesen kihaltaknak látszottak. Az ujonan felszerelt gázlámpák halvány fénye nem tudta áttörni a jéghideg, ködös esti levegőt.Aki tehette otthon maradt. Csupán egy hely volt a szokottnál is forgalmasabb: a Nemzeti Színház környéke. Előkelő magánfogatok, gumikerekű bérhintók, egymást érték a színház feljárójánál. Meleg téglákkal hevített lábzsákokba bujtatott szépasszonyok érkeztek sorra választékosán öltözött férfiak kíséretében a mára hirdetett új opera bemutatójára. Január 27 .-ét írtunk ezen a nevezetes napon, mely mindmáig felejthetetlen emléke lett az egyetemes magyarságnak. Ezen az estén került Erkel Ferenc egyéni tolmácsolásában halhatatlan műve, a Hunyadi László elsőnek bemutatásra. Az első operáé, mely mint tárgyában, mint ritmusában, melódiáiban és hangszerelésében ízig-vérig MAGYAR volt. * * * Hazánk első magyar színházának közönsége rendkívül hálás hallgatóság volt. A bécsi Kamarilla szándékosan elkövetett sorozatos megaláztatásainak korában a dicső magyar múltról irt darabokat rendkívüli lelkesedéssel ésönérzetes büszke kielégüléssel fogadta. Erkel zenéjében és Eg-
