Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1977-06-01 / 3-4. szám
2. Magyar Család az emberi akarat már veszített. Eszembe sem jutna ’b öl cselke dni’, ha a szerencse, vagy a jósors kezemre nem játsza jelen elmefuttatásom vezérfonalát. Ez pedig nem más, mint egy tömör életrajz, Szekes ’elvtárs’ életrajza. A név természetesen nem valódi, de kifejező, mert az első kommunban az akkor még fiatal Szekeres azonnal szekértolójává vált az új forradalmi elveknek, amik mellett aztán hűségesen ki is tartott. Munkás származású munkásember volt, aki a későbbiek során — az emberi alaptermészetnek teljesen megfelelően - a sajátjánál szebb, kényelmesebb jövőt akart biztosítani a fiának, s unokáinak. A II. Világháború után bekövetkezett változás tervei megvalósítását látszólag nagyban elő is segítette. - ...Fiam - mondotta - te nem fogod munkapad mellett keresni a kenyeredet! - A fiú, aki túlhaladt már kissé az egyetemi életkoron, ebbe bele is egyezett és azonnal be is iratkozott az egyetem esti tanfolyamára, meg más különböző továbbképző iskolákba. A kérdőívekre, amiket úton—útfélen ki kellett állítania, a legnagyobb büszkeséggel irta be munkás-származását, mely — ma már nyugodtan kimondhatjuk — akkortájt és részben még ma is határozott előfeltétele volt a továbbtanulás lehetőségének. Az ifjabb Szekeres pedig kékvérű munkás-származás volt a javából, s így haladása elé a rendszer nem gördített semmiféle akadályt. Apja nem kis örömére elvégezte az egyetemet, s egy kereskedelmi állásba került. Megnősült és csakhamar egy fiúgyerek apja lett. Igaz, a politika nem érdekelte, de ennek ellenére is gyors menetben haladt előre s mihamar olyan magasra jutott, hogy nem volt többé aggálya a maga és családja jövőjét illetően. 1971-ben az öreg Szekeres meghalt, s így ő már nem tudhatta meg unokája sorsát. A fiatalember, elvégezve középiskoláit, nem akart elmaradni apja jól megalapozott gazdasági helyzetétől, s hogy hasonló pályafutást érjen el, megpályázta az egyetemi felvételt. Minden rendben haladt azon bizonyos kérdőív kitöltéséig, s a baj csak akkor kezdődött, amikor a származás kérdéséhez jutott. Erre ő bizony már nem felelhetett a bűvös szóval: munkás, mert hát ugyebár apja hihetetlen energiával kivakaródzott ebből a derogáló státusból. Úgy vélem, Kedves Olvasó, hogy most már magától is be tudja fejezni ezt a szomorú kis történetet. Mert hát nyilvánvaló, hogy a Szekeres-unokát nem vették fel az egyetemre----a származása miatt. — Neki már nem volt se pártigazolványa, se protekciója, se leszármazása! No, nesze neked,marxi-lenini osztályharcos párt-elmélet! Nesze neked, szocialista jövőt építő sztálini bölcsesség! A fiú számára csak két lehetőség maradt: vagy egy kistisztviselői állás komolyabb előrehaladás reménye nélkül, vagy egy gyorstalpaló átképző tanfolyam, ami megnyitja útját vissza a gyári munkapad felé. Ő a harmadikat választotta: disszidált a bolsevista paradicsomból - az átkos kapitalistákhoz. Sorsa, fájdalma, tehetetlen dühe és elkeseredése — sajnos— nekünk szolgáltat csalhatatlan érvet a bolsevizmus elleni harcunk fegyvertárához: az idő már nekünk dolgozik! Az idő, melyet sem a pártigazolvány, sem a káderlap, sem a kitekeredett dialektikus okoskodás megállítani nem tud, hiszen kerekét nem az agymételyes kommunista ’okosok’ forgatják. Az idő múlása pedig — mióta e világ világ — mindig változást jelentett: meghaltak a Caesarok, a fáraók, a hadvezérek és császárok, Napóleon és az angol világbirodalom, a cárok, Hitler és Sztálin, az ’izmusok' százai, s egy napon talán még a ’’szocializmus” is kimúl erről a bús világról. Csak az idő és az EMBER marad!----Rettegjetek, percemeberkék és zseb-potentátok: a ti időtök is elérkezik egyszer! CSER LÁSZLÓ: FELNŐNI BENNED! Öncélúságunk oly alacsony eget enged csak fölénk, hogy arcunk tetőzetét éri és megfulladunk a magunkteremtette mindenség szűk börtönében. Ahogy teremtésünk hajnalán ránkleheltél, lelket leheltél belénk és megmutattad, hogy Te vagy a Teremtő és mi a Teremtettek ahogy évszázadokon át prófétáiddal szövetséget kötöttél néped érdekében, mondván: ha megtartod parancsaimat, Istened leszek és te a választott népem, ahogy az idő teljességében, amikor az emberiség megérett rá, elküldötted közénk Fiadat, hogy Isteni Életed emberi formájában mutatkozzon
