Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1977-01-01 / 1-2. szám

lyés Gyulától a Melyik indul? / József Attilától Talán az Anyám Tiszta szívvel és a Mama a legszeb­bek. Erzsébet asszony versei közül nehéz választanom, de ha már ki kell emelnem néhányat, akkor az Emlékezés a Balatonra, Óda a parasztokhoz, Anyám és a Fényképalbum tetszenek nekem a legjobban. Petőfi Sándortól a Szeptember végén, Szabó Lőrinctől Azt mondják és a Kis Klári csodálkozik, — míg Wass Alberttól a Záróvers szintén nagyon jól sikerültek. Az Előszó-1 és az Egy arcot mintázok című verset én írtam, s így belekerültem ebbe a verseskötetbe is. Ettől teljesen függetlenül, őszinte elfogulatlansággal állíthatom, hogy érzésem szerint Kisjókai Erzsé­bet munkatársunk megint kitűnő munkát végzett, amit a derék hollandusok nagy érdeklődéssel fognak majd fogadni. A sokoldalú választék valóban a magyar irodalom plasztikus profilját mutatja be nekik, s meggyőződésem, hogy a kiérdemelt jó kritika nem is fog elmaradni. Végül nem kis örömömre szolgál, hogy ez az idegen nyelven is tipikusan magyar könyv szerény kön­tösben, de szép külalakban, s a magyar nemzeti színekkel ékesítve pontosan a Harsona kiadásában je­len meg 1976-os kontingensünk keretében. Erzsébet Asszonynak az emigrációban végzett hathatós magyarság-szolgálatáért, s így a fenti művéért is őszinte elismeréssel adózom és Isten áldását kérem további munkájára.Egyben, a szervezetünkön be­lüli szerfelett értékes munkájáért a már régen esedékes Harsona Diplomával óhajtom megjutalmazni, a­­mit, — mint aranyérmes írónk, — már amúgy is régen kiérdemelt. Lajossy Sándor Magyar Család 15 Mészáros László: SZEMELVÉNYEK A “JELMEZBÁL BATYUFALVÁN" CÍMŰ ÚJ KÖNYVÉBŐL. BEVEZETŐÜL: — ...Nincs arra sem szabály, sem törvény, hogy az életet tragikusan kell venni. Az élet három dimen­zióban készült és technikolorban. Magára vessen, aki laposnak és sötétnek látja. Baleset mindenkit érhet. Szembe kell nézni a bajjal. Ismertem valakit, akinek üzlete megbukott, pénze elúszott, családi házát elárverezték, kocsiját lefoglalták, felesége megszökött egy paróka­fodrásszal, fiából hastáncosnő lett Bantung-ban, s a leányából rendőrségi szemle. Egyedül maradt. Megtört? Szó sincs róla! Nem vesztette el derűlátását. Sarkonfordult és felnevetett. Es harsányan hahotázott egész úton, az ideggyógyintézet felé menet. . . 1DÖHÁB0RÚ. Otthonomban hetek óta néma harc folyik. Néma, ádáz és idegekre-menő. Főleg az én idegeimre. Felségem és fiam között. Az idő miatt. Magam sem hinném, ha nem én volnék szenvedő résztvevője. Teljesen elütő természetükben egyetlen vonás közös: mindkettő halálosan pontos. A dicséretes célt. sajnos, mind­kettő más irányból közelíti meg. Feleségem szerint a pontosságra készenlétben kell állni. Ha valahová készül, menet­készen áll a család fél órával az indulás előtt. Fiam elve az, hogy minden percnek célja van és ezt fel kell használni. - Néhány hete dolgozni jár. Nyolckor kezd, munkahelyéig tíz perc az út, tehát pontosan 7.50-kor indul. Feleségemet felettébb izgatta a pontosságnak ez a kiélezett válfaja. Mi történik, ha kisiklik az autóbusz, hóvihar sza­kad a vidékre, vagy kínai kalózok támadják meg a várost? A pontos embernek számolnia kell minden eshetőséggel. - Fiamat növekvő idegességgel figyelte. Minden este érdeklődött, hogy elkésett—e. Fiam nemleges felelete idegbeteggé tette, mert véleménye szerint nem kapott kielégítő választ. - Nem tétovázott sokáig, cselekvésre szénta magát. A vek­kert félórával előre igazította. Este méltatlankodva mesélte a fiam, hogy félórát álldogált az utcán, mielőtt beengedték az irodába. Életem párját boldog megnyugvás lepte el. Sajnos, csak rövid időre. Másnap a fiam a kandalló-órához igazo­dott és egyetlen határozott mozdulattal vissza igazította a vekkert. Feleségem azonban nem ismer vereséget. Agyafúrt csellel felelt. A kandalló órát egy órával, a vekkert fél órával előretolta. Feleletül fiam minden órát 60 perccel vissza­igazított. Nem részletezem tovább. Azóta nincs megállás. Olyan a házunk, mint az őrült órásmester üzlete. Minden óra más - más időt jelez. Az álló óra hat órakor hármat üt és fél nyolcat mutat. Reggelre jár, vagy estére, ki tudja? A vekker ó­­rát beteggé tette a bizonytalanság: néha nekilódul, néha megáll, olykor hisztérikusan felcsörög, mire a család fele ki­merültén ágynak dől, a másik fele pedig lázasan öltözködni kezd. Napok óta figyelem: mintha a rádió-bemondó is akadozva és bizonytalanul közölné a pontos időt mostanában, (lehet, hogy képzelődöm? !) A telefon hangszalagra vett időszolgálata kereken megtagadja, hogy nejemmel vitatkozzék. Á múlt héten este tíz órakor értem az irodába és kedden hajnalban lélekszakadva rohantam a templomba. A szomszéd kakasát agyon akartam lőni, mert azt hittem, tit­kos egyeséget kötött feleségemmel. Terepszínű napórát állítottam a kertbe, de a feleségem felfedezte és tüstént előre igazította. A tejesüvegeket az előszoba ajtónyílásán át a lábujjamhoz kötöztem, hogy így próbáljak tájékozódni, de csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom