Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1977-01-01 / 1-2. szám
MAGYAR CSALÁD XVIII.évf.l— 2(70—71)szám 1977 január—május. FELTÁMADUNK...! Minden kedves Olvasónknak és Munkatársunknak feltámadást váró és áldásokkal teli húsvéti ünnepeket kívánunk. A Szerkesztőség. A magyarság tetszhalott-sorban él.----Otthon és idekint egyaránt. Mint mélyben rejtőző csírák a fagyott föld kérge alatt, várjuk a tavasz feloldozó, életfakasztó melegét. A halálosan hosszú tél fogyasztja életerőnket, a regenerációra képes idősebb korosztályok egyre nagyobb számban esnek a kegyetlen politikai fagy áldozatául; az ifjak pedig kezdenek hozzáhasonulni a természetellenes klímához. Hogyan lesz ebből a hosszú—hosszú télből rügybontó magyar feltámadás? A metaforákat félretéve, tény, hogy nemzeti életünk limbóba jutott. Ez az ég és föld között Mohamed koporsójaként lebegő mai magyar életforma semmilyen támpontból sem ítélhető a második magyar évezredünk dicső kezdetének. - A nyugati “technokrata” társadalmakban élő magyar politikai száműzöttek hovatovább kezdik átvenni az itt divatos “reális” gondolkodási módot, miszerint csak bolond ember küzd veszett ügyekért. Tragikus, hogy sokan már ilyen “veszett ügynek” ítélik a független, szabad, kommunizmusmentes és megnagyobbodott Magyarország ideálját is, s ezért a kisujjukat sem hajlandók megmozdítani, jóllehet beszélgetés közben készségesen elismerik, hogy más nemzetek hasonló aspirációi teljesen jogosultak, sőt — tiszteletre méltóak. A hosszú bolsevista megszállás fagya otthon és idekint is lehervasztotta a gyengék, meggyőződéstelen opportunisták kezdeti lelkesedését, 1956 véres emléke alig húsz év alatt érdeketelen történelmi dokumentummá vált és amíg a hazaiak fizikailag meghajolnak a kommunista önkényuralom új oligarchái előtt (mert ugyebár élni csak kell...!), addig a Forradalom menekültjei egyszerű vállrándítással intézik el a fel
