Magyar Család, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1976-06-01 / 3-4. szám

gyárnak, vagy nógrádinak hívta magát és a palóc elnevezést sokáig csúfnévnek is tartotta. A páóc nevet Szerb Fábián a múlt század elején ásta ki a múlt emlékeiből. Tudja Ön azt, hogy a pécsi egyetemet 1367-ben alapította Nagy Lajos királyunk? Alapítási év szempontjából megelőzte az angol cambridge-i, a német heidelbergi, bonni, thübingeni és kölni, valamint a spanyol toledói és a svéd upsalai egyetemeket. Tudja Ön azt, hogy a magyar festészet legrégibb ránkmaradt emléke 1100 körül készült? Csupán egy Káin áldozatát ábrázoló falfestmény, mely a feldebrői templom egyik hajójában van. Az Árpád-házbeli királyok idejéből sajnos nincs festészeti díszünk, mert a XI. és XII. századbeli legkivá - lóbb templomokat átépítették és a szerzetesi templomok sok viszontagságon átmenve nem őrizték meg az őket egykor díszített freskókat.----------o---------­így folytathatnám Dr. Péter László egyetemes jellegű összeállítását a nagy magyar múltúnkról egészen napjainkig - 119 oldalon. Tudományos és szakszerű jellegénél fogva ehelyett azonban inkább a könyv megvételét ajánlom minden érdeklődőnek. Kapható könyvespolcunkról £2.50 beküldése mellett. A Szerkesztő. Magyar Család___________________________________________________________________________15 Szent-györgyi Széli Sándor: ÁRPÁD CÍMERE - --------- '■ -­' NEMZETI JELVÉNYÜNK---......-— = A LEGENDÁS TURUL=KARULY MADÁR A mostani Árpád Emlékév alkalmából aktualitást nyert legrégibb nemzeti jel­vényünk, a szkitháktól származó ősi nemzetségi (Ethele és Árpád) tamga ismer­tetése, amiről a honfoglalás és nemzetalapítás (Szer: 896) milleneuma alkalmá­ból nyolcvan esztendővel ezelőtt hallott utoljára a nemzeti közvélemény. Régi krónikákból értesültünk az Árpádok csodálatos totem-állatjáról, a legendás tu­rul madárról. Ezt a milléneum alkalmából az ellenségre csapó madárszoborként naturalisztikus ábrázolásban sokhelyt nyert elhelyezést az ezeréves hazában és ábrázoltatott rajzban is hazafias jelvényként. A kutatók a névadó és ezen madarat címerként használó Turul nemzetségről és családról is tudni véltek. A kérdés genealógiai vizsgálatánál azonban kiderült, hogy Turul személynév, vagy nemzetség nem létezik. Úgyszintén nem találha­tó helyneveink között az ősi helynévadás szabályai szerint elmaradhatatlan Tu­rul név (toponym). Az egyetlen Turulnak olvasott, birtokost említő okmányról hamar megállapították, miszerint az Carul-nak is olvasható. így általánossá vált egyes kutatók azon nézete, hogy az ősi Cárul nevet félreolvasták a krónikaírók. Erről Makkai László Magyar Honfoglaló Nemzetségek Erdélyben (Századok, - 1944) című tanulmányában a Kalotha és Kalocha nevek T és C betűjével kap­csolatban (Tétény honfoglaló fejedelem unokája volt Kalotha, vagy Kalocha, aki Konstantinápolyban Stephanos név alatt keresztelkedhetett meg 943-ban és a­­ki az erdőelvi gyulák - princeps ultrasiluani - őse) is megemlékezik. Középko­ri oklevelekben a két betű csaknem teljesen azonos és az ’a’ és ’u’ betűk is köny­­nyen összetéveszthetők egymással. Ezért Cárul igen könnyen olvasható Turul­nak is. Turul és Cárul (Karuly) tehát ugyanaz a név (személy, nemzetség és hely­név). A szkítháknál ismert név az általuk beszélt turk (turkián, vagy turáni) nyel­ven. Kara - fekete és Ulu — ölyv, sas. A kaplony nembeli Károlyi (grófi) család ősi birtoka oklevelében Cárul név alatt (ma Nagy Károly) fordul elő. ősi honfog­laláskori tamgája (címere) pedig a fekete sas. Ilyen stilizált (heraldikus) ábrázo­lásban találjuk a sast az Ob-menti ugor rokonaink (ők is Mezopotámiából szár­maztak oda fel északra) egyes nemzetiségeinél. Ezek testükre tetoválva viselték még a XVI. században is nemzetségük tagmáit, a különféle állat-figurákat: ásást, verebet, túzokot, szarvast, lovat, farkast, stb. (úgy, ahogy azt Szimcsenkó orosz kutató nyomán László Gyula őstörténész, a budapesti egyetem tanára legújabb, a honfoglaláskori magyarságról szóló könyvében kimutatta.). Ugyancsak ő köz­li az ősi magyar nemzetségeknek állatősökhöz fűződő mesés hagyományait, a­­melyek a heraldika korszakában címerképekként jelentkeztek. Közli Győrffy György budapesti akadémiai tag összeállítása nyomán az Aba, Kaplony, Karuly és Miskolcz nemzetségek fekete sasys (beszélő) címereit heraldikai ábrázolásban (pajzsba foglalva). A Nagy Lajos magyar és lengyel király részére Kaálti Márk

Next

/
Oldalképek
Tartalom