Magyar Család, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1976-06-01 / 3-4. szám
4 Magyar Család útjukig ért el, amíg a kelet felé vonuló felhők sötét, vigasztalan borulással vonták be az eget. A kopár téli mezőn a felkavart éhes varjú-sereg felrebbent, fekete szárnyaikat suhogtatva azt kiabálták hangosan: kár. . . kár. . . , aztán elröppentek a menekülőket köszöntő halvány hajnali sugárból a fekete felhők irányába.. . “Nem emlékek, nem elfolyó halotti - tompa árnyak. Félig nyitott szemmel ma is feltámadásra várnak...” Kosztolányi Dezső------------O-----------Az elröpült 20 esztendő tanulsága azonban nem lehet csak puszta emlékezés. Nem lehet azzal elintézni, hogy az 56-os Magyar Szabadságharc szép, nagy és dicső tett volt, de elmúlt... ! A valóság az, hogy ma is lelkesít minden magyart otthon és idekint egyaránt, aki még magyarul érez és szereti hazáját és népét. Itt az ideje, hogy valamit tenni is kell magunkért. Nemrégen a Kölnben székelő Magyar Demokratikus Szövetség Értesítőjéhez szóltam hozzá. Mintegy hangosan gondolkodva — emeltem ki az Értesítő köz - ponti gondolatát: az otthon és a kintlévő magyarság egymáshoz való közeledését a legszentebb Cél érdekében, a Jövendőnkért, a második Ezeresztendőnk megalapozásáért, édes Hazánk újra egyesítéséért! Nekünk túl kell élnünk a bennünket ért mélységes megaláztatásunkat, országunk és fajtánk megrablását, pusztítását, keményen helytállva és jól előkészítve új Honfoglalásunk. Ezért minden magyar Honfitársam figyelmét szeretném felhívni erre a nagy küzdelemre. Mint ahogy a Magyar Találkozó és az Árpád Akadémia Vezetőségét felkértem: álljunk össze Magyarok és indítsuk el magyarságismertető idegennyelvű kiadványainkat. Mert, ha hazugsággal az utódállamokat létre tudták hozni propagandistáik, akkor ország—világ által ismert jogos sérelmünk védelmében kifej - tett jó munkánk eredménye sem maradhat el. Vagyis: egyfelől, a felvetett közeledési programm elé ne gördítsünk akadályokat, s kölcsönös megbecsülés alapján kell megteremtenünk a magyar egységet; míg másrészt aktív propagandát kell kifejtenünk, melyet világnyelveken ismertethetünk meg a világ közvéleményével. Későn, de nagy mulasztást pótolunk be mindkét jóigyekezetünkkel és mindkettő erkölcsi és anyagi áldozatokat kíván tőlünk. Mert nekünk, mint a Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Körének Értesítője mondja, — csak - azértis magyaroknak kell maradnunk és ez kötelez bennünket a fenti javaslatok megvalósítására! Lajossy Sándor. Hámory Várnagy Dalma: TÖPRENGÉS Uram! Én Istenem! Éltünk útjelzője, fénysugárt, árnyékot miért teremtette? Maga örömére? — Vagy miénkre talán? Gondolkozó lénynek is mélységes talány! A hó, az esőcsepp miért hullik alá? És a maró könnycsepp érzéseink falán? Csillagteli Tejút Megváltónkhoz vezet? Mennyország ajtaján ki az, ki beenged? Ragyogó napkorong jóságodnak tükre? Haragod mértéke, a Vulkán, kitör-e? A felhők könnyein megtörő fénysugár angyalkezek szőtte hétszínű szivárvány? Kutathatom kulcsát műved értelmének? Eszköz vagyok! Célod: - Fiad szerint éljek! Kenézlő, 1923.
