Magyar Család, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1976-01-01 / 1-2. szám
15 Magyar Család tó követelések sorába tartozik, már csak azért is, mert felesleges mindaddig Egyesült Európáról, vagy a regionális elmélet szerint - egy Közép -Európai Federációról álmodozniok a nyugati politikusoknak, amíg a terület mértani közepében lévő Magyarország ügyét el nem intézik az 1,000 éves történelmi jog alapján, ha kell Trianon, Yalta és Helsinki paktumainak megsemmisitése árán is. Az utódállamok örülhetnek, hogy 50 évig bitorolhatták és rabolhatták a történelmi Magyarország területeit, de eljött az idő, hogy belássák: vége a kiskirályságnak. A magyarság, s különösen az elszakított területek népe még egy további 1,000 év alatt sem fog lemondani Hazánk integritásáról és szabadságáról, mégha ez a nagyhatalmak megszégyenülését is vonná maga után. Az 50 éves területbitorlás folytán idegen uralom jármába került magyarság sehol sem szenvedett anynyit, mint Romániában. Igaz, hogy a felvidéki csehszlovák “demokraták” 1945 után kirtottak és bebörtönöztek közel 20,000 magyart és áttettek a határon - csere-áttelepülés formájában - ugyanannyit, s Tito partizánjai is tömegsírba lőttek vagy 45,000 magyart, de az első évtized gyűlölet-dáridója után e kisebbségek helyzete elviselhetővé vált. Teljesen más azonban a helyzet Erdélyben. A két világháború közti 25 évben a trianoni árulással uralomra kapaszkodott oláhság bemutatta, mennyire “bocskoros” tud lenni, ha akar. És nagyon akart. Túltett a törökön, osztrákon, csehen és szerben: az elnyomást és testi-lelki kínzást ördögien művészi tökélyre fejlesztette. A II. Bécsi Döntés csak mégjobban feltüzelte magyargyűlöletét, s amikor 1945 után újra bevonulhatott Erdélybe, nyilvánvalóvá vált, hogyha rajta áll, soha többé nem lesz reálpolitikai alapunk e terület visszakövetelésére: egyszerűen ki fogja irtani a székelyeket. Az előző oldalon beillesztett grafikon ennek a genocídiumnak a statisztikai bemutatására szolgál. Ez a rövid cikk kevés a román probléma tárgyalására, s így meg sem kísérlem összefoglalását: elég alkalmam lesz erre a tervezett erdélyi cikksorozat keretében. Legyen azonban szabad megjegyeznem annyit, hogy szerintem eljött az ideje egy részletekbe menő sajtó-, röpirat és könyv-hadjárat mielőbbi megindításának, mert az idő nem nekünk dolgozik. Azok a szabad földeken élő generációk, melyek még részletesen tudnak az utolsó 50 év eseményeiről, lassanként kiöregszenek és kihalnak: fiaink már aligha fogják oly lelkesedéssel képviselni ezt az ügyet, különösen ha nem találnak rendszerezett és jól dokumentált anyagot olyan nyelven, amit ők is megértenek. Orosz nyomásra otthon ezt a kérdést még felvetni sem lehet, s valljuk be, jelen nyomorúságukban nem is nagyon érdekli őket a trianoni irredenta. Az érzés még megvan, az igazságtalanság szégyene és fájdalma még él, de előbb az anyaországnak kell felszabadulnia ahhoz, hogy az elszakított területek kérdése ismét előtérbe nyomulhasson politikai életünkben. Csupán mi idekint vagyunk abban az előnyös helyzetben, hogy elvégezhessük az alapvető munkát: az adatgyűjtést, téma-összefoglalást és rendszerezést, mely nélkül a nagy nemzetközi szervek szóba sem állnak velünk. De erre nincs több időnk 15-20 évnél... Visszatérve a székely kérdésre, a femtemlített grafikon jelmagyarázata a következő: -(1) Kiindulási pont: az 1910. évi magyar népszámlálás eredménye. -Török Sándor: Településtörténeti Tanulmányok, Florida, U.S.A., 273. oldal. - (2) Az 1920-ban Romániának juttatott magyarországi területekről maximálisan 380.000 fő veszteséget jelentő áttelepülők, kiüldözöttek és kivándoroltak levonása után fennmaradó magyarság létszáma. — (3) A Romániának juttatott magyarországi területeken élő magyarság létszáma az 1941 évi magyar népszámlálás eredménye alapján: 1,998,885 fő. — Lásd Török Sándor fenti műve 341. oldalát. — (4) A Romániának juttatott magyar területeken élő magyarság létszáma a II. Vüágháborút követő évek alatt elszenvedett maximálisan 200.000 főt kitevő veszteség levonása után. — (5) “A Magyar Autonóm Tartomány Népmozgalmáról” Romániában kiadott adatok alapján számított létszám. - (6) A “Handbuch der Europäischen Volksgruppen”által idézett, a Román Népköztársaság általános népszaporulatára vonatkozó román hivatalos adat alapján számított létszám. - (7) Román forrásból számított bizalmas adat alapján. (8) A “Handbuch der Europäischer Volksgruppen” által közölt adat az 1966 évi román népszámlálás eredményéből kiinduló számítás szerint. — (9) A Román Népköztársaság Akadémiájának kiadásában 1964-ben Bucarestben megjelent “Erdély Története” 9. oldalán közölt, az 1910 évi magyar népszámlálás eredményére vonatkozó meghamisított adat. — (10) Az 1966 évi román népszámlálás meghamisított adata. — (11) Dr. Fritz László vallásfelekezeti alapon összeállított kimutatásának eredménye.- Katholikus Szemle, Róma, 1974. - (12) A Coloradói (USA) egyetemen kiadott “East European Quarterly, Volume VIII.
