Magyar Család, 1975 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1975-01-01 / 1-2. szám
4. BESZÉLGETÉS ISTENNEL Magyar Család Mécs László: CÍVIS romanus sum Én magyarságom soha nem tagadtam, de soha nem is kérkedtem vele, nem pávatoll: egy mártír-pillanatban csak a bőrömmel együtt jönne le. Magyarságom nem is átkoztam: könnyen fizettem az adómat. Tizedem kálváriajárásban, jajban, könnyben, kacajban, dalban ma is fizetem. De aztán pont! Nem csempészek dugárut, sem rém-gázt! Római polgár vagyok. Okmányomon a százszor is elárult Krisztus-Király pecsétje ég, ragyog. Az iskolás földgömbön rég kis ujjom földrészeken suhant át perc alatt, — most az Isten földgömbjén járva, fújom a tarka szappanbuborékokat. Nem percekben, még nem is századokban, de időtlenségben gondolkozók, lábom pedig, ha vándorútra dobban, mindég népek térkép-rajzán mozog. Országom az ország-feletti Róma: szüzek, mártírok, hitvallók derűt virágzanak itt, száll a szent aroma. Az én országom ott van mindenütt. Törvénytáram elfér egy nefelejts kis szirmán, azért, hogy soha ne feledd: "szeresd az embert mind, ha mérget rejt is s szeresd az Istent mindenek felett!" Az útjaim mind tiszta ölelések, a népek közt úgy járok, mint követ, A világtestvériség álma késhet több ezredévet, — s holnap eljöhet. — Ahhoz, hogy a vüág el ne pusztuljon, a társadalmaknak ember-arcúvá kell válniok. A magyar forradalom talán az első kísérlet volt erre századunk világtörténelmében ...- Élj magadból magadnak, messzebb más''' Szász Zoltán Te vagy az egyetlen, akinek ereje van ahhoz, hogy a gondolataimat valósággá érleld. Legnagyobb kincsem a lelkem, melyet senki el nem rabolhat tőlem, mivel Te őrződ, Istenem. Légy segítségemre munkámban, hogy úgy hangoljam fel életem húrjait, hogy szent kezed érintésére hamis hang ne csendüljön fel, ha a szeretet dala szól. Nem kívánok a hírnév meddő ormán, a bércen élni, hol hideg a napfény! Engedd meg Uram, hogy a nyugalom völgyében élhessek, hol lelkem termése éltető napodtól öröklétű bölcsességgé érlelődhet. Istenem! Csak Neked van lehetőséged ahhoz, hogy cselekvéseimet valósággá minősítsd. Teremtőm! Te maradtál az egyetlen, aki kacajom szereted; környezetem fél még a mosolyomtól is. Mindenhatóm! Te vagy az egyetlen, aki majd hallja és teljesíti utolsó szavamat. (Ujesztendei gondolatok Hámori Várnagy Dalma könyvéből.) KISJÓKAI ERZSÉBET ÚJ ARCA Többen méltatták a Balatoni Vihar című novellás kötetét, de újat sehol sem olvastam. Régi megállapítások. Pedig Erzsébet Asszony más műfajú elbeszéléseket gyűjtött össze ebben a kötetben. Ilyen és hasonló csattanós történetekkel újabban csak Kulcsár Balázs Trópusi Tükör című könyvében találkoztam. Otthon krokinak nevezték, s így ő mint kroki-író vonult be a köztudatba. Távol áll tőlem, hogy összehasonlítást tegyek a két kötet között. Erzsébet Asszony rendkívül termékeny, gazdag skálájú író. Ennek a könyvének legtöbb novellája a kroki-művészet ragyogó példája. Annyira eseménydús, hogy minden egyes története messze túlhaladja az elbeszélések átlagos határait. A hétköznapok drámái ezek, remekbe foglaltan. Könnyebb megértés végett néhány címbemutatással szolgálhatok: — Első történet: Győzelem a halott felett. Második: — Szabad, mint a madár, mert megszökött. Hatodik: A harmadik esküvő és a halál. Nyolcadik: Az ügyefogyott boldogsága a Strawinsky koncerten. Tizenötödik: A halott magávan vitte a drága kalapot. Tizenhatodik: A balatoni viharban találkoznak az egykori szerelmesek. Ezeket csak így izlelítőül választottam, de mind önmagáért beszél azokról a megrázó valóságokról, melyek a Balatoni Vihart felejthetetlenné teszik. Hogy a cím-
