Magyar Család, 1975 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1975-06-01 / 3-4. szám
Magyar Család 5 Seres Péter: MA GOR ÜZEN — A legenda újra él -Dr. Csendes Józsefnek, a Lengyel - Magyar Szövetség elnökének és minden igaz magyarnak, akik készen állnak az új honfoglalásra. Hunor Testvér, látod? valóság lesz álmod . . . A fenyvesek közt kárpáti tájon csodaszarvas tanyáz: kárpáti tájon valami készül ... honfoglalás . . . lat biztos fundamentuma. A csodaszarvas az új honfoglalásunk iránymutatója is: mert a legenda újra él! És a legenda valósággá válik megint, ha erős hittel és elszánt akarattal akarjuk, mert emberi dolgokban lehetetlenség nincs! A történelem villámló dübörgéssel, félelmes erővel, rohamléptekkel halad előre. Ha lemaradunk, ha rossz irányba tájékozódunk, tragédiánk beteljesedik. Erős lélekkel, hideg józan ésszel készítsük a történelem útját és győzelemre vezet a Történelem Istene! Magyar testvéri üdvözlettel Seres Péter. Bödő Károly: Induljunk hamar, sűrű az avar . . . irigység . . . nehéz a járás... megnemértés. . . veszély a várás... közöny . .. elillan a nemes vad . . . szolidaritás... Lengyelhon felé vezet a nyom, sietni kell nagyon; Délre talán odaérünk, — alkonyaira bizony elkésünk . . . elmúlik az idő. Jó Hunor Testvérem, sötét völgyből üzenem: Fel, fel a napfényes bércekre! Vár a csodaszarvas, - a kárpáti táj: Sietni, sietni, sietni muszáj!!! Meotisz titokzatos vidékéről — ős időkben — eltűnt csodaszarvas, a legújabb kor hajnalán feltűnt a Kárpátok bércein. Új honfoglalás gondolata viharzik át a bérceken, a völgyeken és az emigráció neonfényes, rideg tájain. A kárpáti táj népeinek őszinte szolidáris összefogása megteremtheti a Föld egy jelentős pontján az új korszak életbiztonságát, szabadságát, függetlenségét s egyben Európa erős keleti bástyáját, — ez: a Kárpát Medence szövetség birodalma! A lengyel-magyar ezer éves barátság kimélyítése napjainkban e nagy gondo-MAGYAR PARASZTOK (Folytatás) A magyar paraszt iránti városi közömbösség, meg nem értés, ellenszenv bizonyos mértékben csökkent az első háború idején. Az első háborúban a harctéren tanúsított bátor, vitéz, hazájához hűséges, hazafias magatartásával, józan eszével, minden helyzetben magát feltaláló ügyeskedésével, a fáradalmakat, szenvedéseket elbíró szívósságával elöljárói, parancsnokai legnagyobb elismerését kiérdemelte. Példát mutató fegyelmezettségével a városi származásúakat előnyösen befolyásolta. A legkockázatosabb feladatokat legtöbbször önként vállalta, azokat maradéktalanul végrehajtotta. Ennek lett a következménye, hogy a háborús veszteség statisztikájában számarányukat messze túlhaladták. A vitézi cím viselője legnagyobb részben közülük került ki. A hadsereg vegyes származású tagjai a háborúban ismerték meg közelebbről a magyar parasztot. Budapest népe is a háború alatt figyelt fel a parasztságra, ez azonban már másféle okokra vezethető vissza. Az élelmiszeradagolás miatt nagyon sok pesti ember, ha csak tehette, vidékre utazott, hogy üres éléstárját jó falusi élelemmel betöltse. Voltak, akik falura mentek nyaralni, így kerültek közelebbi ismeretségbe a parasztsággal. Most már nem parasztoztak a pestiek, hanem gazduram, bátyám, asszonyság lett a megszólítás, mert szükségük volt a parasztok jóakaratára. Meglátták, hogy a falusi élet nemcsak pipázásból, eszem-iszomos henyélésből, de kemény munkából áll, amely nem ismer megállást, pihenést. Nincs nyolc órai munkaidő, de erős munka látástól-vakulásig, esőben, sárban, forró napsütésben. Sokoldalú földművelő, állattenyésztő munkája mellett még más irányú tennivalókat is el kellett látni, hogy bol-
