Magyar Család, 1975 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1975-01-01 / 1-2. szám
14. A SZENT LÁSZLÓ EMLÉKÉV Szent György napján (1975 április 24.-én) Magyar Család. Már a magyar kereszténység kezdeteitől (A.D. 945) fogva a szentek között a lovas vitézek: Szent Mihály, az égi seregek vezére, Szent György és Szent Márton lovagok voltak a magyarságnak, eme ősi lovas népnek a legkedveltebbjei. Ehhez járult azután Boldogasszony felkent vitéze, a mar életében szentként tisztelt Wladyslaw (Ladislaus), kinek szépséges László neve a magyar nép ajkán a mellé rendelt (édesanyja, a normán Richeza lengyel királylány) normán lovagjai által adott mondabeli Lancelot vitéz nevéből alakult ki. Régen még a magyar gazdaságok élete is a főbb szent lovas vitézek (lovagok) ünnepei után igazodott. Szent György napján (április 24.-én) szerződtették a cselédeket, kiknek Szent Mihály napjáig (szeptember 29) tartott elkötelezettségük. Később az iskolákban is Szent István hagyományos egyházi ünnepén (szeptember 2) ünnepélyes Veni Sanctae vezette be a komoly munkát és Szent László ünnepén fejeződött be az akadémiai év. Az új diplomások, érettségizettek és az ifjú tiszti vitézek felavatásával ezen a napon a Rex Liberator nevével ajkukon: Szent László segíts! léptek a küzdelmes magyar élet po-LÁSZLÓ KIRÁLY a magyar «eregrlt régi védnzentje Bihar-\ árad és* Erdély patrónusa a legnagyobb magyar hadtr/rr és a lrgnép**«‘rűbb magyar király fen költ alakjára emlékezik június 27-én évente a magyar nemzet, akinek az ország függetlensége és későbbi nagyhatalmának megalapozása köszönhető és akit — amikor Kurópát először fenyegette hatalmas keleti veszedelem — az egyesült európai keresztes hatlak imperátorává választottak. \ mai időkben különülj«*lentőséfj{j*,l bír szebb és boldogabb jövendőért küzdő nemzetünk -za marii a ma«tar hősiessé» és a magyar lovagiasság eszményképére, egyetlen katoiiaszenlimkre való emlékezés, ezért a magyar honvédség és a magyar vitézség napján niiléke/.zunk kegyelettel óm büszkeséggel ••zerüls/ázev c> történelmünk eme legnagyobb hadvezéri alakjára. Felkérem ezért a hazafias közönséget, hogy László király hagyományos cm lék imp jón, június 27-én, — |Hiiili>-an reggel 8 órától, pontosan este 8 óráig — díszítse fel lakóházait a mapvar nemzeti és történelmi Itilmgtókkal. tanain királ. emlékévének júniu. II. napján. A Polgármester. rónájára. Szent László az európai kultúrközösség legelső lovagja, akit a Piacenzai zsinaton 1095, III. 15.) az ott elhatározott ( a Szent Földet) felszabadító hadjárat fővezérévé (imperator crucesignatorum) választotta és akit csak hirtelen halála akadályozott meg magas hivatása betöltésében. Így aztán mindeme szentek fölé került a lovagias magyar nép tiszteletében, akit azóta is mint legnépszerűbb királyának és legnagyobb hadvezérének ismer. Valóban talán csak ahonfoglaló és nemzetalapító Árpád volna nálánál nagyobbnak tekinthető, aki a magyar nép ősi lovagi szellemét Keletről (Közel-Keletről) hozta népeivel a Kárpátok hágóin keresztül a Duna-Tisza közi (az újabb Etel-közi) szép hazájába. Az Etel-közi (850), majd Pusztaszeri (896) vérszerződéssel szövetkezett és nagy nemzetté egyesült (unió) hét néptörzs (nemzet) hét fejedelmének (kagánjának és gyulájának) fővezére (kagánja, főfejedelme) lett Árpád, az ifjú magyar nemzet első lovagja. A Szent László által a magyarok eredetéről és dicső hadi, vitézi tetteiről összeállíttatott (ősi) Gestae méltó emléket állított a vitézi nemzetnek, lovagi szellemének és daliás vezérének, mely azután — főként a közelkeleti keresztes hadjáratok szellemi áramlatainak hatására - általános európai szellemmé válhatott. (A művelt Nyugat!) A magyar lovagi szellem Árpád és Szent László nyomdokain az Anjouk és Hunyadiak korában adta az akkori világnak (a keleti származású magyar volt ekkor a művelt Nyugat középpontja, szellemi irányitója) azokat a kiváló gazdasági, szeUemi, kulturális és politikai eredményeket, amelyeket csak csodálhattak mindenfele. Főként Nagy Lajos korát, amikor három tenger mosta birodalmának határait, szokták a magyar lovagi korszak legkiválóbb szellemi alkotásai tetőpontjának mondani. Ennek előtte a magyar (ötödik) keresztes hadjárat vitézei a magyar kettőskereszt jelvé - nyét mutatták meg a magyar vitézi és lovagi szellem szimbólumaként az akkori világ legkiválóbb lovagjai előtt. Nagy Lajos születésének emlékezetére alapította atyja, I Róbert Károly, aki atyai részről a francia Capet-hazbeli Anjou hercegek (dúc d’Anjou) családjából, anyai részről pedig az Árpádok ősi nemes véréből származott, az ősi magyar lovagi elvek felújításával és megerősítésével a Szent György vitézek rendjét (Societas Militorum Sancti Georgii). Ennek szabályzatait több mai lovagrendnek nevezett társadalmi szervezetben is szigorúan megtartják. A régi Szent György vitézek kései utódai voltak a legújabb időkig a koronázáskor kreált aranysarkantyús vitézek. Hunyadi János vitézeinek lovagig szelleme tartóztatta fel Nándorfehérvárnál 1456 július 22.-én a pogány törökök egész Európát elsepréssel fenyegető hatalmát. Dobzse László, az utolsó európai lovag, a mohácsi csatamezőn lett az ellenség áldozata, az ország pedig a pusztulás martalékává vált, ami nagyhatalmunk lassú letűnését vonta maga után. Az utolsó Habsburg-házbeli magyar király, Mária Terézia főhercegnő es férje, Lotharingiai Ferenc, a későbbi németrómai császár, az 1686 évi felszabadulásunk után már nemigen emlékeznek az egykori magyar lovagi és vitézi szellem óriási teljesítményeire. Azonban a magyar vitézség jutalmazására mégis külön rendet alapítanak (ordo militaris). Ezt azonban már nem Árpádról, vagy Szent Lászlóról nevezik el, amint ez illett volna, hanem Mária Teréziáról (1757).
