Magyar Család, 1973 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1973-06-01 / 3-4. szám

2 ■_____________________________________________________Magyar Család

hetség ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, hogy a primitív embert ez a hónapokon át tartó folyamat milyen isszonyatos félelemmel töltötte el. Nem értette, hogy mi megy végbe a Földbolygóval, (A földtengely elferdülése, a Naptól való eltávolodás^ stb.) de azt nagyon jól tudta, hogyha a folyamatot valami meg nem állítja, éspedig minél élőbb, akkor őrá a legborzalmasabb fagyos halál és örök sötétség vár, amiben végeredményben a felfogása helyes volt, még tudományos szempontból is. - Amit az ember nem ért, azt elképzeli, vagy megpróbálja elképzelni. Elképzelte tehát az ősember, hogy a Napot, az éltető, meleget és világosságot adó csodálatos valamit az égen (Istent?), amelynek sugarainak a hatására fák rügyeznek, az egész természet megújul, állatok kÖlykeznek, gyümölcs vagy termés beérik, stb.,stb. - valami szörnyűséges Sötét Hatalom támadja meg és el akarja pusztítani minden évben. A tusa borzalmas kell, hogy legyen, mivel a Nap napról-napra gyöngül, és már-már úgy látszik, hogy setét ellenfele (amelynek neve az ókori vallásokban Seth, Ariman, Tájfun, Sátán,stb. stb., - és sok más név volt) diadalmaskodik. Az egyiptomiaknál Osiris Napistent Tájfun nevű gonosz isten marcangolja szét darabokra,a szumíroknál Tammúz (talán Tavasz) Napistent és a termékenység istenét egy vadkan tépi szét szintén. Mindegyik esetben azonban a széttépett testű Istenek csodálatos erővel újjászületnek és újjászületésükkel megmentik az emberiséget, amely nélkülük, a Nap melege és termékenyítő' ereje nélkül elpusztult volna.

A római pogány hit szerint a Nap, azaz Jové, később pedig Jovéfia (!) december 2o.-án naplementétől kezdve 40 órát sötétségben fekszik és 22.-én reggel új erővel kel életre. Természetesen ez tudományos szempontból is végeredményben helyes. Az Északi Féltekén december 21.-én a legrövidebb egész évben a nap, de december 22.-én már hoszszabbodni kezd, azaz a "krízis"-nek vége van. Mindezt szabad szemmel is már tisztán lehet látni 3 nappal később, azaz december 25,-én, - innen a Karácsony népszerű dátuma, amelyen a kereszténységnek a behozatala a Római Birodalom területén sem tudott változtatni,s így magáévá tette. A zsidó vallás ugyanilyen természetű ünnepe szinte teljesen azonos volt. A főpap december 20.-án este egy delfinbőrrel díszített sátorba visszavonult (delphos - delfin görög jelentése anyaméh, így a delfinbőrök szimbolikusan ujjászűlete'st, a sírból -héber sheol — való feltámadást jelképezték) és onnan 40 óra elteltével, - amely időt természetesen imádsággal és böjtöléssel töltötte - azaz megint december 22.-én, helyesebben annak megfelelő dátum kor - szertartásosan elóbújt nagy örömrivalgások és általános ujjongás közepette, az Új Elet, az Új Év születését szimbolizálva.—Ami-