Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1967-04-01 / 2. szám

6 MAGYAR CSALAD számára a közös biztonságnak együttes erővel való védelmét és fenntartását kötelezőnek ismeri és Magyarország alkot­mányos önállását megóvja- A közös védelem eszközeit, a had ügyet, külügyet, valamint az ellátásukat biztosító pénzügyet közösnek nyílvár.yítj a. A közös kül- had- és pénzügyminisz­terek Bécsben székelnek és működésüket a magyar és osztrák országgyűlések évente ülésező, egyenlő számú delegáltjai ellenőrzik. A kereskedelmi és vámpolitikai érdekközösséget tízévenként állapítják meg és szabályozzák. Az 1867-es megegyezés a hadsereg és a diplomácia közös­ségének törvény-esítésével a magyar államot külügyi egyéni­ségétől fosztotta meg, tehát állami önállóságunk jogilag is megszűnt és a történelmi felelőség e tekintetben a magyar országgyűlésről egyelül az uralkodóra terelődött. A közös vámterület törvényesítése a magyar agrártermények számá­ra piacot biztosított Ausztriában, de viszont a magyar ipar fejlesztése csak erőnfelüli állami támogatással volt lehetsé­ges, s akkor is egyoldalú profilt kapott. Horvátország önkor­mányzata törvényes biztosítékokat kapott, de a többi nemzeti ségeknek kívánságai figyelmen kívül maradtak. A 67-es meg­egyezést vállaló kormányok tagjai megalkuvással tapasztal­ják, hogy az osztrák nagyhatalmi eszme az öncélú Magyaror­szág közjogi képét elhomályosítja. Az uralkodó Magyarország helyzetét csupán belügyi autonómiának tekintette, ezért miniszter elnökei sohasem tudtak az ország közvéleményében gyökeret verni, mert — mint Apponyi meghatározta: —“ellen­tétbe kerültek egy biológiailag szükségszerű nemzeti életösz­­tönnel”. Idézet Prof. Dr. Málnásí Ödön: A magyar nemzet őszinte története, 1959. München 111-113 oldaláról (első kiadása, Buda pest, 1937-ben fegyházzal jutalmozva) —Kiegészítés. 1867-ben 1848-at elalkudták. A magyar néppel történelmi szükségszerűségből bekövetkező újabb kiegyezés 1956-ből fog kiindulni. 1956-ot is úgy elalkudták, mint 1867- ben 1848-at? A Szerkesztő. Lajossy Sándor A SZENTEK NYOMÁBAN IBÉR FÖLDÖN. (Folytatás.) BÉKA—TÜCSÖK ZENE MELLETT, —S EGY ÉJSZAKA MADRIDBAN. 1964, május 15-16. Liszabontól begyes-völgyes úton gördülünk észak-keleti irányban kis folyók, hidak, régi várromok és falvak között Montemor-O-Novon keresztül Estremoz fele. Estremoz vidéki stílusú város. Nevezetessége a római időkből való öreg hídja, ma is működő vízvezeték hálózata és a festői környezetben kimagasló várrom, mely oly jó kar­ban maradt meg, hogy szükség esetén komoly erősségnek használhatnánk. Elvas hasonló mezőváros, határállomás. Amennyiben alkalmam volt megfigyelni e különös orszá­got; vadregényes szépsége a spanyol föld határáig tart. A- mint Spanyolországba visszatérünk, lehetetlen észre nem venni a két ország közötti külömbséget. A látható és láthatat­lan választóvonalat A tulkulturált “vén Portugáliát” hagy­juk hátunk mögött kedves népével együtt. S az ifjúságra em­lékeztető, merészen szárnyaló “lehetőségek” hazájában vág­tatunk ismét. Badajoz igazi nyitány-város. Régi település püspökséggel. Terét, ahol ebédünket elköltjük: csempéből kirakott történel­mi képek díszítik köröskörül. Túl a városon pedig egy via­duktnak is beillő, igen remek híd íveli át utunkat. A római időkből épen maradt csúcsíves, tartó oszlopokon nyugvó rendkívül masszív épitmény. Az erő és szépség arányos ki­fejezője az Estremadura hegyvonulata kezdetén. A különös formájú mészkőhegyek között találjuk magun­kat egyszerre. Roppant kanyargós és veszélyes útszakasz. Ogy tetszik, mintha soha nem lenne vége. Aztán ugyanígy sza­kad ránk a kasztjai íemsík reménytelenül élettelen Szaha­rája. Amerre elláthat szemünk, pusztaság ásít felénk, s kőfol­tos vörös arcát olajfa és vadbogyó cserjék lágyítják ember­ségessé. Ha magányos tanya, vagy néhány ház feltűnik, oá­zis az a spanyol sivatagban. Cateres az első nagyobb hely. Kis falu csak, de civilizált központnak számít ezen a tájon. Omladozó várrom egyetlen érdekessége. E falucskát elhagyva a pusztaság kellős közepén talál­juk meg éjjeli szállássunkat, az El Conguistador Gran Hotelt. A hosszú és fárasztó út után a “terülj-terülj asztalka”sze­­repét tölti be számunkra ez az egyemeletes, kényelmesen be­rendezett sivatagi fogadó. Megelégedésünket növeli hangu­latos bárja hűsítőkkel és italokkal; és kiadós Ízletes vacsorá­ja. Étkezés után bűbájosán megvilágított pompás kertje csal ki bennünket a szabadba, ahol vidéki hangok fogadnak. Békák kuruttyolnak a tóban és tücskök cirpelnek a bokrok alján. A nagy Magyar Alföld oly ismerős bája szánja meg lelkemet, s ezen az estén nem tudok másra figyelni. Éjfél is elmúlt, mikor ágyba kényszerítem magam, de sokáig nem jön álom szememre. Másnap változatlanul monoton tájakon vágtázunk elő­re, mivel hogy Madridban szeretnénk ebédelni. Guadalupe-t érintjük elsőnek, mely a középkorban hí­res búcsújáró hely volt. Ma egy nyomorúságos kinézésű falu, s katedrálisnak beillő temploma elhagyatottan árválkodik. Mint gótikus kegytemplom, nagyon gazdag múltra tekint vissza és múzeális értékű. Itt látható a “felöltöztetett” Mária szobor; s a kis Jézusnak is csak a feje és kis ökle látszik ki ruháiból. E legendás hírű szobor a főoltár fölött kivilágítva tekint a belépőre. Körülötte különböző zászlók és a török felett aratott nevezetes lepantói csata győzelmi ereklyéi ál­nak félkörben.... Igen megkapó sekrestyéjének színes képtá­ra és a monostor udvarán kiállított spanyol inkviziciós em léktárgyak gondolkodásra kényszerítik az embert. Ez is spa­nyol különlegesség... Guadalupe után tovább kisér bennünket ez az istenverte pusztaság sivár és ijesztően köves, vörös plátója. Mintha vért izzadna, a föld és szamárkórót teremne csupán. Már nem tudni, mióta “menekülünk” az őstermészet halálos elhagyatottáágából, mikor egy útszéli vendéglőt ro­­ri *!n <',/unK msi>. hogy Késői ebédünket, elfogyasszuk valahol a sívatagszélen, 80 km-re Madridtól. A sivatagszél itt már en­ged néhol meghódítani kisebb területeket magából. Ezeken kezdetben apró szárú rozsféleség, árpa zab mutatkozik. Majd jóval később, az utolsó 30 km-es útszakaszon változik kultúrálttá a vidék képe. Most már búzatáblák, szöllők, gyümölcsösök és kapásvetemények terülnek szét mindenfe­lé. Szétfolynak a Madrid körül. Lisszabon gyöngyét a Tajót keresztezve néhány csinos elővároson keresztül jutunk Madridba; késő délután elle­nére is tűző napsütésben. A Hotel Kosmos-ban szállunk meg Madrid, —már aennyit láthatunk belől© este és éjszaka, egy letűnt gyarmatbirodalom fővárosának patinás képét őrzi. SANTA CRUZ DEL VALLE DE LOS CAIDOS. — Halhatatlanok Völgye —

Next

/
Oldalképek
Tartalom