Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1967-04-01 / 2. szám

2 MAGYAR CSALAD már a történelmi idők kezdetén elpusztult volna. És százszor gondolja meg min­denki, mielőtt kimondaná a szót: nem érdemes! A nemzet örök, a nemzetnek élnie kell, s ebben az otthonnak csakúgy, mint nekünk kijut a szerep. Békét akarunk, de felkészülünk újra és újra arra az örök háborúra, melyet Szent István óta vív a magyarság és fog vívni mindaddig, míg az igazság egyszer, s mindenkorra diadalra nem jut. tapasztalatok alapján értékelhetem fel szakértelmének kimeríthetetlen bázisát, melyhez az anyagi alapot na­gyobb részben a magáéból biztosítja még ma is, hogy ne hagyja parlagon azokat, akik hűséggel követték célki tűzését, s magukévá váltják annak horderejét. —Tavalyelőtt történt még. A balko­nomon éppen a Magyar Nők legfris­sebb számát lapozgattam, amikor a szomszéd villa kertjéből Friedrichné átkiáltott és jelezte, hogy mutatni sze* retne valamit. —Átmentem. A tenyérnyi kertecské­­ben máról—holnapra egy tekintélyes hangyaboly épült lel. Heteken kérész tül figyeltük az állatkák csodálatos munkáját, szorgosságát, örökösen sí ető mozgását, míg Friedrichné meg­­únva a kellemetlen honfoglalókat, irtó hadjáratot kezdett a “vár” lakói ellen. Minden este eltüntette a nappa­li munka eredményei. Keményre dön­gölte a “birodalomhoz” vezető utakat a települést és annak környékét. A boly népe nem adta fel a küzdelmet. Reg­gelre újra feltörtek a föld felszínére, a szabadságot, megélhetést jelentó ter­mészetbe. Még a hangya ügy kezdetén megem­lítettem szomszédomnak, hogy hívat­lan lakóival folyó küzdelme erősen emlékeztet valakire, akit igen jól is. merek, s a hangyák életéhez hasonló­an vívja harcát. Mesélni kellett róla. — Erősen hívő ember lehet a hon­fitársa, ha a közöny, a megalkuvás helyett az egyedüllét mérgező mély­sége ellenére is ekkora erővel rendel­kezik. Csakis a kitartás vihette a rrftú eredményre! Erre sohasem lennék ké­pes! — mondta határozottan és más­nap már csak tessék-lássék foglal­kozott a hangyákkal, míg egy napon végleg feladta a küzdelmet. A hangya ügy, most a huszadik év­folyam kezdetén, újra felszínre buk­kant belőlem. Nem is a tény, hanem az akkor történt megjegyzés miatt, mellyel Friedrichné Fekete Sándort aposztrofálta. Magam elé képzelem őt, a régi életemből való jó barátot, a még pesti életemből vett mintaképet, ahogy a müncheni kolostorba illő puritánság­gal berendezett dolgozó szobácskájá­­nak kopott íróasztala mellett virraszt, félbevágott cigaretták ködös levegőié ben és a könyvszekrény sarkában meglapuló tejesüvegek jótékony tar­talmát fogyasztja (biztos vagyok eb ben is!) a jól megérdemelt ünnepi pezsgő helyett. Ügy is, mint régi jó barát, úgy is, mint ennek a lapnak a munkatársa nem csak a magam, hanem munkatár-HIREINKBŰL KISJoKAl ERZSÉBET, a közismert, kiváló írónő kanadai és amerikai elő­adó kőrútján többekközött Torontóban és Clevelandban lépett fel nagy siker­rel. Az utóbbi helyen az irodalmi és müvészestet az Árpád Akadémia, illet­ve a Magyar Társaság rendezte tisz­teletére március 4-án. Az “Árpád Aranyérmet”, melyet 1965-ben nyert Stuart Mária c. költui művével, ezal­­kalommal vette át a Magyar Találkozó állandó titkárságától. MINDSZENTY JÓZSEF hercegprímás 75 éves. Mint ismeretes, tíz esztendő óta él a budapesti amerikai követség épületében szabadon — rabként. Amint mondotta 1956-ban: “Állok Istenért, Egyházért, Hazáért. . . . “A szenvedő magyar nép élő szimbólumaként . . . A londoni Mindszenty Magyar Ház programmjának keretében SZABÓ FERENC, lapunk főmunkatársa a kö­zelmúltban előadást tartott Prohászka Ottokár püspök halálának 40 éves évfordulója alkalmából. A DÁNIEL STÚDIÓ helységében ez évben is baráti körben, magyaros va­csora alka mával emlékeztünk meg az ünnepelt barátunk sikeres művésze­téről, a Turul Nyomda, Október 23” és a Magyar Család szamára kifejtett munkásságáról. “ISMERTEK MINKET?” címen emigráns költői antológia jelenik meg a Harsona Kiadásában a közeljövőben További szives türelmüket kérjük. (a Szerkesztő) Archimandrita Ft. Fekete Imre, aki multévben Panamába tette át műkö­dési székhelyet, a középamerikai álla­mok végiglátogatása után az Amerikai Egyesült Államokban tart tlőadásokat jó szolgálatot téve a magyar ügynek is saim, lapunk olvasói, s a Magyar Nők táborának nevében is legyen ez a néhány sor jelképes csokra a húsz év alatt kifejtett hatalmas munkáért járó elismerésnek, melyet Fekete Sán­dor részére most nyilvánosan átnyúj­tunk. Utószóként pedig elnézést kérek, hogy a kalligrafus helyett most csak egy kalkulátor beszélt belőlem. Kiigazítás: Ft. Dr. Fenyvessy Jero­mos atya életének és munkáságának ismertetésénél a kiadványok helyes száma 680 drb. és nem 6800. Szives el­nézést kérünk érte. (a Szerkesztő) Születés: Józsa István és neje új­szülött gyermekük László nevet nyert a szent keresztségben. Isten éltesse sokáig! Halálozás: HAMORY ISTVÁN, oki. gé­pészmérnök, műszaki főtanácsos és műegyetemi tanár a közelmúltban el­hunyt. Gyászolja nagyszámú rokon­sága és Dr. B. Hármory Várnagy Dal­ma írónő, lapunk állandó munkatár­sa. — Megkésve érkezett hír szerint folyó év február 2-án elhunyt thamói Thamóy Ferenc százados. Gyászolják: Tharnóy Ferencné, leányuk Éva és nagyszámú rokonsága. — Budapesten elhunyt Kodály Zoltán, a világhírű nagy zeneszerzőnk. Az otthoni-és az emigráns magyarság egyaránt gyá­szolja a Háry János, Budavári Te De­­um és Psalmus Hungaricus örökértékű müvek halhatatlan alkotóját! Nyugod­janak békében! Sarkady Károly OLDOTT CSOMÓK. Milyen az Isten? Mély, nagy titok i —Végtelen, örök szellemi jog! Milyen az ember? Sokat akar! Mohó, de nem mer, —lassú vihar j-Mi a haza? — Táj, nyelv-szeretet! . . . és csak nekünk fáj. ha elveszett . . . (Dr. Sarkady Károly tói korábban gyermek mesét közöltünk. Szerk. Sz. Márta Mária KALASZ “Míg magtalan, üres a kalász, Fejét fennen hordja, De mélyen hajol, ha dúsan megé­rett S gazdag termését a földnek vissza adja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom