Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1967-01-01 / 1. szám
FENYVESSY JEROMOS 1915-ben született Vámoscsaládon, Vasmegyében. A gimnáziumot a soproni bencéseknél végzi, az érettségi után Szent Domonkos Rendjébe lép. A filozófiai és teológiai főiskola elvégzése után irodalmat, régészetet és művésze ttörténelmet tanul Budapest, Zürich és Bonn egytemein. Keresztény szociológiai tanulmányait a német dominikánusok Studium Generálóján Walberberg/Köln fejezi be, ahol katedrát is kap. Irodalmi működését versírással kezdi., amik a Csilagunk és Zászlónk c. diáklapokban jelennek meg. Nyisztor Zoltán a prózaírásra buzdítja és az elkövetkező évtizedekben az útleírás irodalmi műfaj lesz Fenyvessy Jeromos legigazibb területe, síkja. Az útleírásokon kívül a másik modem irodalmi síken: a storykban és novel'ákban bontja ki színeit egyéniségének prizmája a legélénkebben, amint ezt irodalmi alkotásai is bizonyítják: vaskos könyvek, 100.000-es példányszám feletti broschurák és mint tavassszal a fákon a virágszirmok: “a röpírások” milliós sokaságban. 1948 nyaráig Fenyvessy Jeromos munkatársa Magyarországon egy csomó folyóiratnak: Piroskönyv, Credo, Katolikus Szemle, Magyar Vetés, stb. Újságcikkei otthon főleg a Nemzeti Üi Hungáriában (sok éven át irodalmi és kultúrális munkatársa), az Északamerikai Magyarok Vasárnapjában (Cleveland), az Új Életben (Sydney), a Dáiamerikai Magyarságban (Buencs-Aires) és a Délamerikai Magyar Hírlapban (Sao Paulo) jelennek meg. Elbeszéléseit az Áhogy Lehet (Paris) és az Üj Hungária (München) közük, majd “Éneák érthetetlen vétke és “Örök Magyarország” vaskos mnw isiit ii Vili. évf. 1 (31) szám. Január - Március, 1967 Kőszegi-Fakas István-ÉS TELJES NAPFOGYATKOZÁS VOLT . . . Végre megtudtuk az igazat! Jézus nem halt meg a Keresztfán, hanem csak a mély eszméletlenség bizonyos időtálló álmába szenderült. Barlangsírjában magához tért, kisétált onnan és hol itt, hol amott “megjelent” egyeseknek, többek közt kettőnek az Emnak. Enni és innivalót ké, végül Bétáinak Jeruzsálemben, megint másütt Gaüleában, sőt megmutatta sebeit Tamásnak. Enni és innivalót kért<. végül Betánia közelében meghipnotizálta az apostolokat és eljátszotta előttük a mennybemenetelt. E sok hókuszpókuszt követően vagy eltették láb alól, vagy kivándorolt valahová. Többé nem avatkozott semmibe; hiszen egyházának alapítását befejezte. Talán még el elszörnyűködött, mikor megtudta, hogy követői sokaságából mily módon küldtek másvilágra egyeseket, az elsőket,- a mártír — százezrek vagy talán milliók előfutárait. (Folytatás 2. old. col. 2.) it'lEUJ