Magyar Család, 1965 (6. évfolyam, 2-3. szám)
1965-04-01 / 2. szám
MAGYAR CSALAO 7 TATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NŐVE] limesének neve mitikus erőket jelentenek. Árpádé is vaiószínűleg ilyen jelentésű volt. Jelentőségét megnyugtatóan megfejteni még nem sikerült. Neve sűrűn szerepel az ószövetségi könyvekbben és ahogy rátalálunk Attila eredetmondájára Mezopotámiában, ugyanott ugyanúgy rátalálunk községnévként Árpád nevére is. Nem mellőzhető körülmény, mert ahogy Árpád nevére, ugyanúgy találunk Mezopotámiában a Divék nevet felvett család élén a 13-ik század elején élt Akur ősük nevére is. Az a mai Moszulnak szumírkorbeli neve. Úgy a magyar, mint a nyugati krónikáknak ezek a megállapításai és a magyar honfoglalás korában élt Bíborban szüietettt Konstantin görög császár egyetlen állítását sem sikerült még megdönteni. Igen tisztelt Olvásóim között kevesen lesznek, kinek ereiben ne folyna Árpádnak vére, így talán érdekelni fogja őket az is, hogy vájjon követhető-e Attila vonala a magyar Árpádházig. Görög források szerint Attila halála után a trónra kiszemelt két fia a pontusi részekre (Alduna) menekült. Az idősebbik, Dengezik, görög fegyverektől esett el, a fiatalabbik, írnek azonban a görögök foederatusa lett, majd kitérve a közeledő rokon saragurok, vagyis királyi ogurok elöl, kiket ma bolgároknak nevezünk, a görög birodalomba kért és kapott bebocsátást. De mikor azok a bolgárokkal harcba keveredtek 490 táján, nem akarva saját fajtája ellen harcolni, eltűnt onnan hogy a bolgárok fejedelmévé váljon. Fia, Edömér azonban visszatér 3000 Attilával jött türkkel abba a hazéba melyet Dioclecianus császár térképén Scythiának nevez Hogy tényleg odaért, bizonyítja, hogy Nagy Károly Tudunnak, ki egy ottlakó török fajú népnek volt fejedelme, köszönhette az avarok feletti győzelmét. Néhai ottlétükről Stokvis is megemlékezik, azzal a tévedéssel, hogy bár minden egykorú írás megállapítja, hogy Nagy Károly egyetlen avart sem hagyott Pannónia területén, mégis avaroknak mondja őket. Máskép nem is lennénk képesek megmagyarázni, honnan származnának és kik lennének azok a “fekete” magyarok, kikről a nyugati krónikák többször beszélnek, de azt sem, hogy honnan támadt a magyaroknak már honfoglaláskor fennállott kereszténysége, ha nem Tudun utódaitól. A bőségesen fennmaradt feljegyzésből kétségtelenül megállapítható, hogy Tudun hazája kívül esett az avar birodalmon, ilyenül pedig csak egyedül az jöhet szóba, mely a “fekete” magyaroké volt. Azt pedig, hogy az volt, úgy a nyugati, mint a keleti írások pontosan körülírják. Stokvisnak is őket kell értenie azok alatt, kiket tévesen avaroknak nevez, írva, hogy saját királyaik alatt tovább uralkodtak Pannóniában. Amedée azzal az avar csoporttal, mely, a kereszténység felvétele után, Nagy Károly belegyezésével 905-ben, visszatelepedett Heimburg és Sárvár közé, mi sohasem volt Tudun hazájta. Es hogy ezt állíthassa, Tudunt, ki ellen keresztény testvériségnek is, hogy mint annak tagja 811-ben újra említésre kerüljön II. Jenő pápa nevén nevezve 826-ban felszólítja templomok emelésére, 800-ban már halottnak mondja. Török népeknek általában, de különösen magyar águknak állandó gyakorlata volt rokonnépeik méltóságot jelentő szavait személynévül használni és Chavannes Eduard a támadt zavart azzal mélyítette tovább, hogy mivel a Tudun szó több török népnél méltóságot jelentett, annak állítja Nagy Károly szövetségesénél is. Teljessé tette a zavart a magyar Alföldi András azzal, hogy mindezeket a tévedéseket átvette és elfogadta kritika és ellenőrzés nélkül. Értesüléseiket a Pápák az illetőkkel személyesen érintkezett papjaiktól kapják, így írásaikból állapítható meg legblztosabban, kinek mi a neve és méltósága. Végleg eldönti a kérdést, hogy II. Jenő pápa Tudunhoz intézett 826 évi felszólításában ilyen néven nevezi, megmondva, hogy népe között kagán, vagyis király, vagy fejedelem. Olyan történelem, mely rejtélyeket hagy nem történelem és a sok zavar, meg tévedés okozta, hogy mai napig rejtély maradt, kikből állt az a Rheimsig kalandozott magyar csapat, melyről Hinkmár érsek 862-ben beszél és kik voltak azok a “hűnok” kiknek kereszténységéről kivétel nélkül valamennyi nyugati krónika 863-ban megemlékszik, mikor a magyar honfoglalás csak 896-ban történt, s ha a nyugatiak őket is hunoknak nevezték, keresztényekké csak a kievi csata után váltak. Tudun Attila-származásának emlékét őrzi az előbb .Attila kardjának, majd Nagy Károlyénak nevezett magyar kard is. Valamikor azzal kezükben koronáztatták magukat a német uralkodók a római szent birodalom császáraivá. Ma is ott fekszik Bécsben a szent birodalom koronázási jelvényei között, ellendarabjára pedig rátalálunk a Magyar Nemzeti Múzeumban. Tipikus Karoling kard, olyan, milyeneket Nagy Károly ajándékozott szövetségeseinek. Tudun néhai otthonában, Blatnicán, Turóc megyében találtak reá. A fokos jellegzetes fegyvere volt és maradt a székelynek, kik Attila népének, vagyis a “fekete” magyarok utódainak tudják magukat. Pompás darabjára találtak Blatnicán, vagyis Tudun néhai hazájában. Túróéban. Különös érdekessége, hogy geometrikus dísze pontosan megegyezik annak a szumír eredetű cserépkorsónak díszével, melyet Wooley vízözön előttinek tart. Ilyen fokosok végigkísérik a “feketék" életét. Fejlett fémművességüknek, stilusérzéküknek bizonyítéka egy ugyancsak Blatnicán talált edény, azután sok máson kívül a Galgócon talált ezüst tarsoly és hogy mennyire megelőzték korukat bizonyítja egy 9-10 századbeli ezüst empir korsó és még annál is jobban, Attila eredetmondájával díszített, ugyancsak abból a korból származó, legtisztább barokk, meg renaissance stílusban készült arany edények. Európa legjelentékenyebb aranyleletét képezik, súlyúk 20 kg. Még ennél is nagyobb jelentőségük, hogy első képviselői a később kifejlődött valamennyi európai stílusnak. Mint látjuk, az első magyar uralkodóháznak Attila-származása mellett a bizonyítékok olyan tömege felett rendelkezünk, mely minden kételyt kizár. Ezeket a materiális bizonyítékokat az események is megerősítik. A “fekete” Árpád, cserbenhagyva sajátait, a “fenérek” élére állt és Kievnél legyőzte az elébe jött, hódolatra váró sajátjait. Félve bosszújuktól, kizárólag feléjük emelt várakat. Egyik utódának, Géza fejedelemnek hívásara a “feketék” lejöttek segítségére, de fia Szent István a betolakodókat német seregek segítségével Erdélybe kergette, hol a mai napig élnek, székely elnevezés alatt. Ezzel egyidejűleg a királyok birtokba vették azt a területét “Fekete Magyararszágnak”, mely osztálykép őket illette, Zólyomot. De nemcsak azt, hanem azokat a területeket is, melyek helyett ők és elődeik másokat adtak. Tehát ugyanúgy azokét, kik a kievi csata folyamán aképen alattvalóikká váltak, mint azokét, kiket Erdélybe kergettek. így nyomulva be a “fekete” birodalom egész testébe, rengeteg erdövédőt. meg halászt alkalmaztak és hogy sikerrel harcolhassanak az autokton testvér magyarok ellen, nevükből ítélve ezeket nem a magyarok, hanem a szintén rokon besenyők és kunok közül válogatták össze, s egy behívott Rec'nk nevű cseh parancsnoksága alá helyezték őket. Es hogy gyengítsék a magyar element, felmentették a birtokosokat minden adófizetés alól a behívott (Folytatása a 11 old. col. 1.)
