Magyar Család, 1965 (6. évfolyam, 2-3. szám)
1965-04-01 / 2. szám
12 MAGYAR CSALAD 65 ESZTENDŐ DIADALMAS TERHE Még a bad wörishofeni (később müncheni) Hungária tördelő szerkesztője voltam Lippóczy Miklós barátom mellett, amikor egy reggel új kőnyomatos lapot hozott a pósita. Fejlécén ez állt: MAGYAR NŐK. Szerkesztője Feketéné, Korány Lívia otttnoni kolléganőnk volt, a kiadásért pedig férje, Fekete Sándor mérnök úr volt felelős. Abban az időben mintegy 86 különféle magyar lap cirkulált a megszállási zónák magyarságának kezén és alig múlt el hét, amikor valamelyik meg ne szűnt volna, hogy átadja helyét egy újabb próbálkozásnak. Egykedvűen Vettük tehát az új lap megjelenését, mint aki azt mondja: ma nekem, holnap Neked! A sorsát senki el nem kerülheti. Az akkori bizonytalan idők indokolt borúlátása azonban a MAGYAR NŐK esetében szerencsés tévedésnek bizonyult. A tény az, hogy míg a Hungária az akkori formájában már rég megszűnt, a Magyar Nők-------elsősorban Fekete Sándor hihetetlen önfeláldozása és munkabírása folytán még ma is él, sőt egyre gyarapodik. A régi Sajtókamara tagjai közül már nem sokan vagyunk idekint. Sokan meghaltak, mások kiöregedtek, s ismét mások a kivándorlások folytán nyomtalanul elkallódtak. Akiket nem fogdostak akkor nyomban össze Sombor-Schweinitzer pribékjei, tovább folytattuk hivatásunkat, de megcsappant létszámunk nem lenne ma már elegendő a nyugati magyar sajtó fenntartására hivatásrendi alapon. Szinte történelmi gondviselésnek tudható tehát be, hogy az első évek megpróbáltatásai jelentős utánpótlást termeltek ki számunkra olyan lelkes. GYERMEKÜKNEK B. Barabás Zsuzsa: MIÉRT NEM? Mesekirály országában Minden csupa mese volt. Nem árult ott soha más bolt, Mindent csak a mesebolt. Kacsalábon forgó kastély Volt a vendégfogadó, Villamos nem járt az utcán, Hintót vont a meseló. Mese-kertben ezer virág Hintett csodás illatot, A virágok között hinta Ringatott és ragyogott. Minden ember boldog volt itt, Mint a mesében szokás... Mért is nem a mesekirály Ural minden palotát? izzó hazafiságú és áldozatkész férfiak személyében, mint Fekete Sándor barátunk — és ma már kollégánk. Mert az ö kitartása mihamar nyomtatott lappá fejlesztette fel a Magyar Nőket, s ezen az a tény sem változtat, hogy az első 75 számot a kis vilshofeni nyomdában kéziszedéssel sajátmaga állította elő. Amikor végre sikerült annyira felvergődnie, hogy átallhatott gépszedésre, súlyos gyomorbaj vett erőt rajta, melynek bizony nem igen használt az egész napos megfeszített munka utáni 4-5 órás kimerült pihenés. Akaratereje mégis áthúzta ezeken a éveken is és ma, amikor a Magyar Nők XVIII. évfolyam 197. számát vesszük a kezünkbe, elmondhatjuk, hogy emigrációnk csupán ennek a lelkes mérnök-újságírónak köszönheti az egyik legrégebbi és legelterjedtebb családi lapjának létezését és nemzetmentő munkájának folyamatosságát. Anyagi gond, technikai nehézség, időhiány, betegség és az irdatlanná nőtt magyar világszórvány távolságokozta kellemetlenségei szegélyezték a lap és vele együtt a szerkesztő — kiadó, Fekete Sándor kollégánk útját az elmúlt év alatt. A kétezres cirkulációjú újság ma már a négy földrész minden országába sodródott magyarság előtt ismert, becsült és várt hangot képvisel mindazok számára, akik ki akarnak tartani intranzigens magyarságuk és a Hazához való hűségük mellett. Ez a legtöbb, amit egy emigráns lapszerkesztő elmondhat magáról: ez felér a szakma „becsületrendjével“. TÁRSASJÁTÉK A játékot lakásban, vagy szabadban is játszhatjátok. Ahány játékos van, egy kivételével a többi leül. A kimaradt játékos a postás, akinek egy papírra van felírva, hogy a többiek milyen városnevet választottak. Így indul a játék: — Van a táskámban egy levél Budapestről Miskolcra — mondja a postás. Erre Budapest játékosának helyet kell cserélnie Miskolccal, de olyan gyorsan, hogy a postást játszó gyerek ne tudjon egyiknek a helyére sem leülni. Ha már a papiroson lévő összes városneveket lejátszották és a postás még mindég nem tudott leülni, akkor joga van egy a papíron nem lévő város nevét bemondani olyan névvel, ami a papíron is szerepelt. Ha az ezt a városnevet viselő gyermek felugrik, akkor elvesztette a játékot, s a póstás ül a helyére. Jó mulatást! Ma, amikor hatvanötödik születésnapja alkalmából baráti és munkatársi jókívánságainkkal keressük fel Fekete Sándor kartársunkat, egyben arra is kérjük a Mindenhatót, hogy engedje öt még soká körünkben időzni, rogy megérhesse annak a vetésnek kalászbaszökkenését, amit oly bőkezűen, fáradhatatlanul maga is segített közel két évtizede már a szívek és lelkek talajába hinteni: Magyarország felszabadulását. NTJ MAGYAR CSALAD Szerkesztik: Dr. B. Hámory Várnagy Dalma és Lajossy Sándor. Tördelő - szerkesztő: Nádasy T. Jenő. Főmunkatárs: Szabó Ferenc. Felelős szerk.kiadó: Lajossy Sándor. Levelezési cím: „Harsona Kiadó“ — 41, Clyde Road, East-Croydon, Surrey, England. Tel.: ADD 5514 (este 6-8 között) Kéziratokat csak válaszbélyeg melléklése esetén küldünk viszsza. Az aláírással ellátott cikkekért a sajtójogi felelőséget a szerző vállalja. Egyes szám ára sh. 2/6. évi előfizetése 10/- angol shilling. Megjelenik negyedévenként. * Printed by Poets’ and Painters’ Press, 146 Bridge Arch, Sutton Walk, London, S.E.l.
