Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-01 / 5. szám (1. szám)
MAGYAR CSALAD 6 — No hát akkor kerüjjük beljebb, tessék megtisztelni a házunkat. — Farkasné izgatottan állt a konyhaajtóban, két lány is segített neki, egyszer Izsi is feltűnt kipirulván, fehér kötényben, <ie most még nem mutatkozott, majd csak, ha készen van a vacsora. . . Odabent úgy rakták össze az asztalokat, hogy két szobában elférjenek a vendégek és mindenki egy asztalnál légyen. Péceli nagytiszteletű úr is megérkezett, és az abonyi plébános, a kerület képviselőjével és a Gazdakör elnökével. Egyelőre csak a pálinkázás folyt és kancsókból hideg bort töltöttek a felszolgáló lányok. A konyha felől ínycsiklandozó illatok keringtek. Megbeszélődött még a helyi- és az országos politikai helyzet, és akkor Farkasné asztalhoz szólította a vendégeket. Akkor lépett be Izsi szépen kiöltözve, csinosan és a kis Farkas Pőre elkotyogta: — Azt a szép ruhát is ám az Izsi varrta. . . Nagy tálakban hozták a hurkalevest, vagy abát lét, telve aprólékkal, mert a Pál anyja meg néhány májas hurka kiszakadt. Pirított zsemlyekockákra szedték a levest. A plébános ecetet is tett bele. Erős volt, sós volt, paprikás, borsos és krákogtunk is közben. Akkor már nagy lapos tálakon hozták a pirosra sült kásás májast, a hagymás vérest, a fokhagymás kolbászt, egybesült rövid karajt, papszelefjét, tepsiben sült karikás hagymás krumplit. Mindjárt hozták a savanyúságot is, kinek mi Ízlett, cékla, párolt lila káposzta, csalamádé, savanyú uborka, paradicsom, dinnye, tök ecetben, , cseresznye-paprika, olyan, mint ti méreg, káposztával töltött nagy sárga paprika, reszelt torma. Ceglédi magos buzakenyér, olyan fehér, mint a kalács és olyan nagy szeletekben, mint egy árkus papiros. A felszolgáló lányok kínálták, hordták körül a tálakat. — Aggyal csak abbul a kohászból, az a legjobb hurka.. ..- Már pedig én a vérest nem adom oda semmiért. . . — Nagyon jól van fűszerezve, éppen jó. . . — a bereeliek nagyon sok majoránnát raknak a májasba, pedig abból csak éppen kevés kell bele. .. Farkas Izsi a két legény, Banai és Monori közt ült és hallgatta Monori Ferkő elbeszélését, hogy törte kocsiba hámosnak a kiszuperált huszárlovat, aztán amikor a huszárok mentek, a ló megindult vele és alig bírta visszatartani, hogy be ne vigye a lakni. Barabás Zsuzsa SZILVESZTER Ejfél lesz nemsokára, Es én az ágyban írogatok. Pokróc a párna, Szívem sok álma Szertefutött. . . Hívnám! — Hiába, Elfúl a lárma, Éjfélre jár. . . (A költő- és írónő karácsonyra megjelent „A boldog asszony lázadása" c. kis füzetéből.) Kiss Ferencné, Forgon Margit R E M E N Y Míg remény van Élet is van. Az életnek Értelme van! Minden múló, Nem állandó; Váltakozik A rossz és jó. Ha van hited Reménységed, A bajokat Legyőzheted! (A „CSODALATOS GYÓGYULÁS“ c. kis füzete karácsonyra jelent meg két elbeszélésével együtt 16 oldalon. Mindenkinek meleg szeretettel ajánljuk. Ára mindössze 1/6 shilling.) tanyába, bele kellett hajtani vele a szántásba . . . Banai Ferkó nem ilyen jó beszédű és bár Izsi sokszor felé is fordul, nem tud mit mondani és a beszédbe kapcsolódni, így hát mindig Monori Ferkó viszi a szót. Kétféle tepertős pogácsa is következett: levelesen foszlós és omlós porcosén a tetején. . . — Ezt Izsi sütöte, mert az ő kedvence. . . Banai Laci most belszólt: — csakis így jó. . . én is csak így szeretőin. . . Olyan volt ez, mint egy vallomás és Izsi ránézett Banaira, de az akkor már fülig vörösre pirult és idegességében majdnem a hurka pálcát nyelte le.. . Az éles nyelvű Farkas Pőre nem is állhatta meg. — Laci, ne a hurkapálcát egye, van még hurka is, kalbász is.. . Ceglédi öreg borral kezdtük. Köszöntők és áldomások hangzottak. Közben már hordták a kalácsokat meg süteményeket. — Tessék ebből a kakaósból.. . ez a finom a mokka torta... Laci ebből vegyen, ezt az Izsi csinálta.. . Valaki meg is jegyezte, hogy hát mindent az Izsi csinált, tán a gyesznót is ö szúrta le? — Nem, Miklós bácsi, azt nem, a csirkét se vágom le.. . Az üvegezett csukott! verandán már besompolygott a cigány, behozták a cimbalmot, felcsavarták a lábait, aztán Ádám, a nagybőgős beállott a sarokba, a pikulás melléje és a Kontras a Lakatos Gabi prímás után settenkedve behajlongott az ajtón. — Jestét kívánok, kedves egészségükre a vacsorát, egy kis muzsikát — és már kezdte is. — Tűzhelyen a paszuly Ma egy hete főztem Nem főzhetek mindig húst Tavaly nyáron főztem. . . Már akkor alig várta a fiatalság az asztalbontást. A kávét a társaság már szétszakadozva szörpölgette. A verandán pedig porzott a csárdás. Kapkodták a lányokat, a kis tíz éves Esztert is úgy, mint. az öreg asszonyokat. Nem fáTjt most az öreg Gavaldik bácsi deraka, olyan szálegyenesen csapkodta a csizmáját a padlóhoz, rikkantott is akkorákat, hogy odakint a komondorok is felfigyeltek. Izsihez nem igen lehetett jutni, mert hol a Banai, hol meg a Monoripárti legények forgatták. Aztán megtörtént a csoda. Banai Laci derékon kapta Izsit, aztán ott az ámuló vendégsereg előtt a levegőbe emelte és megkérezte: — Hát én ammondó vónék, hogy most mán tunni akarom, mért nem akarsz a feleségem lenni... Izsi rácsodálkozott a nagy merészségre és kacéran megvonta a vállát. — Mert soha nem kérdezte. .. A cigány tusst húzott. Nagy éljenzés, gratulálás és ölelkezés következett. Monori Ferkó kisomfordált, mint a leforrázott kutya. Odakint valahol elkeseredve panaszkodot Pőrének, hogy vele hogy elbántak, ezt nem érdemelte meg. Hajnalra már nem tudott mozdulni sem. A vendégsereg nem akart mozdulni, nekem meg vissza kellett mennem Ceglédre. Hát befogtam a Monorikocsit, befektettem a derékba és két lópokrócot is dobtam rá, mert hidegcsipősre fordult az idő. A vasúthoz érkeztünk, amikor Monori Ferkó előremászott az ülésre, hüvelykjével kibökte a kukoricacsutkát az üvegből és húzott egyet: — Gombház sej. . . Aztán átnyújtotta az üveget, de akkor már a városban jártunk. . .
