Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1964-10-01 / 4. szám
6 MAGYAR CSALAD TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * FO PROF. SZELÉNYI IMRE kezdy vásárhelyi bela: A SZUMÉR-MAGYAR KÉRDÉS (Folytatás) 3.) a mai világ nagyhatalmai és propaganda — egyeduralkodói, akik sok igazságtalanságot követtek el „az ázsiai, ismeretlen, barbár, magyar-nyilaktól elszéditett, rebellis, turániaskodó magyarság“ ellen. Most nem fogadhatják el, hogy ezek a magyarok, a végén minden kultúrák és civilizációk megalapozói és pionírjai voltak. Ez a titkos erő és propogan da hihetetlen pénzzel és politikai befolyással tagadtatja, ne vetségessé téteti a szumér-magyar kutatásokat és modern eredményeket. A beszélő kövekkel szállnak szembe a propaganda-gyárak sületlen hivatalnokai. Nehéz és kitartó mun ka szükséges, hogy átvághassuk a világtörténelemben is felállított „vasfüggönyöket és bambusz nádakat“, ahol pénzmágnások, politikai farkasok és népbolondító hatalmi mániákusok tapossák a népek történelmi jogait és ősi kultúrák évezredes nemzeteit. A történelmi igazságot annyira kifosztották és megtaposták, hogy mint kivert koldus lapít a Nemzetek Világszövetségében is, ahol újsüttetű afrikai demokraták grasszálnak a dollár milliók és a nagyhatalmak hamis fényében és politikai mákonyában. . . Pythia eltakarta arcát ennyi történelmi hamisításra és világszédítésre. Nekünk kell a tudatos ámításokat és ferdítéseket, hamis fordításokat és téves magyarázatokat az újabb szuméradatok fényében megvilágítani, hogy „a régi magyar rege1' most már a történelem oknyomozó tárgyilagosságával igazolja be Nemróth ivadékainak rokonságát és az ősi népnek a világkultúrában és civilizációban alkotott értékeit, amit a magyarság képvisel a turáni eszmeiség nagyságában, a Duna-medencében! O Forrásmunkák: Dr. Bobula: The Sumer-Hungarian Affiliation, Washington, 1951. A szumér magyar rokonság kérdése, B. Aires, 1961. Dr Steinmüller - Dr. Sullavan: Cath. Bibi. L Enc. New York, 1958. Gibonns: A római birodalom hanyatlása, — New York, 1923. Dr. Krämer: The parallel Bible. New York, 1949.-51. Maximius XXVIII. köt.-Herodotos: IV. köt. 31 fej. Wooley: Ur en Chaldea, London, 1939. Deimal: Sumische Lexikon, 1925, Berlin. Enc. Brittannica, London, 1955. (Sumerians, Tibet). Cadd: Sumerian Reading, 1924, New York. Rogers: Cuneiform P. the O. Test.-Washington, 1948. Dr. Cserép: A magyarság eredete, Budapest, 1923. Rowley-Ried: Atlas of the Bible. Makers: History of Darius I.-New York, 1923. Minden Kedves Olvasónknak szeretetteljes karacsonyi ünnepeket és boldog újévet kíván a Szerkesztőség EL-E MEG ATTILA VERE EURÓPAI CSALADOKBAN? (FOLYTATÁS) Biztonsággal tudjuk, hogy turáni türk volt, vagyis hogy ugyanabból a népcsalából származott, melyből a magyarok. Ez a turáni türk ugyanúgy a számára idegen gótok királya lett, ahogy a korzikai Napoleon a franciáké. Görög források Attilát szittyának mondják, hón nevéhez csak Európában jutott, így nagyon kérdéses, hogy vájjon ez a hűn név nem csak germán harcosait illeti-e. A francia Deguignes egyszerű névhasonlóság alapján azokkal a hiun-gnukkal azonosítja, kik ellen Kína nagyfalatál emelte, Kétségtelen, hogy ezek a hiun-gnuk ugyannak a népscaládnak voltak tagjai, melynek Attila, meg a magyarok; azonban az is kétségtelen, hogy ez hiun-gnu nép utolsó szálig elpusztult és hogy Attila ehhez a hún névhez csak Európában jutott. Bár még mai utazók is beszámolnak egy Kína északi részében, a Sága folyó mentén élő, magyarul beszélő népcsoportról, a hún névének a hiun-gnu-ból származása mégis valószinűtlen. így ezek az adakot is azt erősítik, hogy ez a hún név csak Attila gót harcosait illeti. Thierry tévedett. Egyetlen magyar szobor sem őrzi Attila emlékét és irodalma is csak elvétve foglalkozik vele. Oka ugyanaz, mely Attilát a városok kímélésére bírta. Magyarország nem akarta ugyanazt a gyűlöletet kelteni maga ellen, melyben Attilát részesítette a Nyugat. Ellenben a magyar krónikák úgy a magyaroknak, mint Attilának eredetét Nimródig, a nagy vadászig vezetik vissza és közlik családfáját is. A német Hirth Frigyes ezt a családfát a szentpétervári tudományos akadémia 19(H) évi bulletinjében elfogadja valónak, sőt bizonyítani is próbálja. Ha akadtak ellenségei, akadtak pártolói is. Valami lehet a dologban, mert Attila eredetmondájára, melyet egy külső-mongóliai fejedelmi sírban, fejedelmi palástra hímezve találtak ugyancsak rátaláltak Mezopotámiában, Nimród hazájában, két példányban is. Mindekettő kőrelief, egyik Teli-Halaiban, másik mint szűrnie hagyomány, Orbán került napvilágra. A három között a különbség, hogy míg a mongóliain a griff szárnyas rosomák (Vielfrass, glouton) addig a Tell-Halaf-í medve és az úrin, mely ma a British Múzeum egyik ékessége, oroszlánfejű sas. De ami legfontosabb, mindhármon ott szerepel a turáni türkök jellegzetes csodaállatja, a szarvas, melynek ábráival ezek a turáni türkök teleszórták hazáikat. Többnyire aranyból készültek, s valóságos csodái az ötvösművészetnek. A griff nemcsak a török népcsalád tagjait kíséri végig, de végigkíséri egész Európát is, hogy velünk maradjon mai napig, ez pedig minket, heraldikusokat különösképen érdekel. Népek fantáziájában az éhes, óriási területeket bebarangoló csodaborz, a rozsomák mindig összeforrt a hozzá anynyira hasonlító medvével. A kettő szerepét legjobban a ma is élő ostyák népmese világítja meg. Az otthonülő, a Hatalmas, vagyis a medve új haza szerzésére küldi a Szárnyast, vagyis a rozsomákot., s mikor az vadban bő, vízben gazdag, legelőkben dús földre talált, hazamegy és jelenti az otthonülő Hatalmasnak, a medvének, mely erre elindul és birtokba veszi. Attila halála után az őt jelentő medvének tisztelete olyan erővel élt a svájci népben, hogy szent Gallussal (613 körül) élén egész raja az egyháziaknak szentelte életét ennek az imádatba ment tiszteletnek kiirtására: “És te medve menj vissza oda, hová való vagy, erdők sűrűjébe, hegynek völgyei-
