Magyar Család, 1963 (4. évfolyam, 2. szám)
1963-04-01 / 2. szám
MAGYAR CSALAD 7 NAGYÍTÓN KERESZTÜL Palencsáry D. Mária, grafológus-lélekbúvár rovata. Mostani számunkban kivételesen nem üzenek, hanem a túlszigorú gyermeknevelés kérdéséhez akarok hozzászólni megfigyeléseim alapján. Van-e rossz kis gyermek? Azokra gondolok, akik az anya többszöri figyelmeztetése ellenére is rendetlenkednek, vagy a nagyobbacskák közül azokra, akik nem hagyják ott azonnal játékukat, vágj' a leckéjüket félig készen, amikor az anya erre, vagy arra a teendő elvégzésére parancsot ad. Ez az a tünet, mely az életkorral jár, türelmes irányítást igényel, vagyis pedagógiai meglátást és nem az anya, illetve a szülő idegességéből eredő érdemtelen büntetést. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy érdemes jónak lenni, mert ezzel nemcsak nekünk szerez örömöt, hanem el is ismerjük, hogy ő már „nagy“, mert olyan feladattal bízzuk meg, amit a nagyok szoktak elvégezni, úgy igyekszik hibáit leküzdeni. Veréssel, szeretetmégvonással, bűneién, hogy a gyermek szótfogad, de egyénisége nem jó irányba fejlődik. Gátlásos, kezdeményezéstelen, önbizalmát vesztett, gyenge akartú emberré nő fel. Vagy dacot, gyűlöletet, még több ellenkezést vált ki. Ha a dac nyílt, még lehet rajta segíteni, de ha magában tudja tartani, úgy titkos ellenséggé válik, s szándékos károkra képes úgy szüleivel, mint önmagával szemben, csak azért, hogy ezzel boszszúságot okozzon büntetése megtorlásáért. Pl. rossz tanulóvá válik, elveszti rendszeretetét, hazudik, esetleg lop is, befelé pedig örül, hogy „bosszút“ állhatott a szülőkön. A lelkiélet törvényei éppen olyan megfellebbezhetetlenek, mint a fizikai világé: indulatokat váltanak ki. A veréssel nevelt gyermek verekedéssé válik, s ott adja vissza, amit korábban kapott, ahol erre csak alkalma nyílik. Nemcsak a verés és a túlzott büntetés az egyedüli jellemzője a túlszigorú nevelésnek. Van soha meg nem vert gyermek is, aki örömnélküli, játéktalan világban nevelkedett, melegség, szeretet nélkül. Tudok olyan esetről, amikor 8 éves leánykát 16 évesnek illő feladattal bíztak meg. El is végezte becsülettel, amit rábíztak. Szülei természetesnek vették, hogy el kellett végezze, amit rábíztak, de ezért még dicséretet sem kapott, sőt, hogy el ne „bízza" magát, s nehogy kötelességszegővé váljék, NAGYBÖJT VAN ANYAM | Irta: Bánfy Jenő Hosszú évek óta mély csend pihent a lantomon. Tétován remegve marnak bele ujjaim. Míj fájón csendül fel húrjain Halom, a bánat dala. . . Nagyböjt van, Anyám! Ne fájjon liát bús énekem, Idegen mezőkön, havas bérceken Üj otthont keresve siratom hazám. Lehunyt szempilláim alatt megéled ezernyi kép, Otthon most zöldül a füzes, a rét, A Tisza duzzadt hullámain tavaszi fény ragyog, így ébren álmodva, Istenem, mily közel vagyok. Nagyböjt van, Anyám! Fiadnak már hosszú évek óta tart, Kiölve leikéből minden önfeledt kacajt E kóborló, bús magány. Néhány nap, s Krisztus halálát, gyászolom. . . A keresztre hullott drága vér, Mindannyiónk gyarló bűnéért a bér Isten egyszülött fia tiszta áldozat. Kereszt nélkül nincs feltámadás, Bizonyság reá a Golgota. Sorsunk legyen bár mostoha, Nagyböjtünk egyszer véget ér. Anyám! Hisszük, hogy vágyunk nemcsak vágy marad csupán, De egy nagy Föltámadás után Régvárt ölelésre tárulhat karunk Es a hála énekét együtt zengi ajkunk. azzal vették el tőle a babáját, hogy „neked már nincsen erre szükséged, szégyen egy ilyen kis háziasszonynak még most is „játszani“! A túlzottan szigorú nevelés jellegzetessége a minél több tiltás, minél kevesebb becézgetés, holott erre minden életkorban szükség van, éppen úgy, mint a táplálékra, vagy a ruházkodásra. Az a gyermek, akit helytelenül kezelnek, idegessé válik. A fentiek miatt beállt ideges tünet által kiváltott szorongás, éjszakai felriadások, idegenektől való félelem, sötétségisszony, kutyáktól vagy egyébtől való félelem, zavartság a következménye. Ne mondjuk azt, hogy rossz gyermekünk van. Először vizsgáljuk meg önmagunkat, nem bennünk, illetve nevelésünk módszerében van-e a hiba, vagy a túlzott követelményekben? Fontoljuk meg alaposan, míg ki merjük ejteni a szánkon: — Ha rossz vagy, nem szeretlek! — HIRDETÉSEK-j- A Burg Kastl-i magyar gimnázium leánytagozata részére a Msgr. Ádám György vezetése alatt álló Magyar Iskola Bizottság elhatározta egy bennlakó intéret felállítását. A bonni kormány- hathatós segitégén kívül mintegy 150.000 DM-re van még szükség. — Ezúttal kérjük fel kedves Olvasóinkat, hogy anyagi tehetségükhöz mérten támogassák őket magyarmentő munkájukban. Befizetéseket Postal Money Orderen, vagy Bank Money Orderen a következő címre küldjék: Ungarischer Schulverein, München, Gabelsbergerstr. 23/IV. Germany. * Bécsben jelenik meg a VASÁRNAPI LEVEL P. E. Dittrich atya szerkesztésében. A rendkívül érdekesen és ügyesen szerkesztett kultúrlapot és mellékleteit szeretettel ajánljuk k. Olvasóinknak. Cím: WIEN, XV. Gebrüder Langgasse 7. Austria. ^ Mindig aktuális a mondanivalója hozzánk, emigráns mgyarokhoz a kitünően szerkesztett Október 23-nak. Szerkesztője és kiadója: Nádasy T. Jenő, 11, Mornington Ave. Mansions, London, W.U., Anglia. * TUDATJUK K. OLVASÓINKKAL, HOGY — TÖBBEK KÉRÉSÉRE — a következő számunktól kezdve közérdekű hírekkel is szolgálunk a negyedévenkint megtörtént kiemelkedő eseményekről. sjc örömmel üdvözöljük a Magyar Nőket! Újból megjelenik negyedévenként. A XVI. évfolyamában járó nagy emigráns magyar lapnak szerkesztője FEKETE SÁNDOR, 8 München 13, Postfach 308. Germany. Mindenkinek szeretettel ajánljuk. * Meleg szeretettel köszöntjük Míldschütz Kálmán nagy igyekezettel öszszeállitott magyarnyelvű emigrációs sajtó Bibliográfiáját. Egyelőre a Német Szövetségi Köztársaság-ban 1945 és 1962 között megjelent sajtó bibliográfiáját állította össze. A nagyértékü munka szerzőjének címe: 8 München 23, Barlachstr. 8/II. Érdeklődőknek a szerző díjtalanul hajlandó megüldeni kiadványát. , sjc SZEREZZEN UJ BARÁTOKAT, ' DJ ELŐFIZETŐKET A MAGYAR CSALÁDNAK! Újságunkat legjobb i - emigráns írók, tanárok, orvosok 1 stb. írják. Évi előfizetése min| ( dössze 10 angol shilling, vagy i - annak megfelelő más fizetési '' eszköz. Beküldhető bankjegyben, \ vagy postai- és money orderen, i» ajánlott levélben.
