Magyar Család, 1962 (3. évfolyam, 10. szám)
1962-07-01 / 10. szám
Július-Augusztus * MAGYAR CSALÁD IlI.évf.lO.szám.- 2k - ========================= Tharnóy Adrienne MINDENNAPI PROBLÉMÁINKBÓL ... A gépesített kor gyermekéről szólnak soraim. Szomorú beszámolóról olvastam a halálos kimenetelű gyermekeket ért balesetekről. Az ijesztő számok kimutatták,hogy mennyire egyedül áll a mai kor gyermeke nem csak lelkileg,hanem testileg is. Sok mai szülő,gyermekét már kicsiny korában mindená.ron Önnállóságra s a kemény életre felkészülten akarja nevelni.Az ilyen felfogás legtöbbször csak saját kényelmességüket és nemtörömdönségüket takarja* A mai kor gyermeke egyedül van.Élete kis korától az aggkorig - hála az orvostudománynak - látszólag meg van hosszabbítva.A TECHNIKA' KORÁBAN MÉGSEM SZÉP GYERKEKNEK LENNI! A mai gyermek reggel felügyelet nélkül mosdik,tisztálkodik,-tehát felülete sen.Kapkodva reggelizik,ha nagyobb maga is késziti el, s rohan az iskolába. Az utcán lekicsinylő bravursággal cikkázik a néha bizony beszeszelt sofförök vágtató autói között. Délben hasonlóan tart hazafelé.Hogy életveszélyes útjairól épségben hazaér,azt véletlen szerencséjének, vagy az örzöangyalának köszönheti. Ha a Sors kegyes a mai gyerekhez,akkor otthon az anyja, fogadja, de sajnos legtöbb gyermek szülei hazatéréséig önmagára utalva,-tűz, gáz,áram és egyéb okozta veszélyben forog,még a lakásban is.Hiszen maga melegíti meg az előző nap kapkodva főzött ebédet.Délutánját rendszerint az utcán tölti,labdázik,ugrál a száguldó aútók közt. Ha minden jól megy,estéj ét a napi munkától agyon fáradt,ideges,türelmetlen, ingerült szüleivel tölti el. Ugyan,mikor tanul ez a gyermek? Ezt kell ma gondtalan,boldog gyermekkornak nevezni? Körülnézve a világban,mégis azt állitom nem mindenhol ven így. Vannak még helyek,ahol a gyermek féltve őrzött kincs,akit sok szerété ttel, gonddal nevelnek,akár szegény,akár gazdag szülök gyermeke. Balesetek mindég voltak,de a mai ijesztően nagy száma fel kell rázzon bennünket kényelmünkből,melynek legtöbbször a pénzhajhászá.s ad alapot.Kerüljön életünkben ez a probléma első helyre! Mi, Isten előtt felelősek vagyunk gyermekünkért .Minden na.p szállót kell adni arról,hogy a reánk bízott élettel hogy gazdálkodtunk. Egy szülő se várhatja el gyermekétől,hogy tapasztalatlan,fejlődő korában,úgy viselkedjen,mint egy már felnőtt.Ez a mindenáron korai önMll&ságra szoktató nevelés teszi a gyermeket később magányossá, s legtöbbször boldogságra képtelenné.Gépeket nevelünk belőlük érzés,ragaszkodó szeretet nélkül.így válik gyermekeink élete értéktelen, vegetáló várássá a szakadatlanul örömtelen holnapban. HOMOKÓRA Az időnket móri egy nagy homokóra, Minden homokszemcse belehull a múltba. Véle hullik mindaz,mit az idő hozott, Ifjuságot,álmot,örömöt és gondot. Es az üj perc újabb változástól terhes Ami néha kedves,ám sokszor keserves, De elmúlik az is-ez az egy jé benne-Magával viszi a hulló homokszemcse. M.Horgon Margit.
