Magyar Család, 1962 (3. évfolyam, 10. szám)
1962-07-01 / 10. szám
G SALADJúlius-Augusztus MAGYAR III.évf.10. szám. Timafalvy Erzsi KIRÁNTOTT CSIRKE Egészen elérzékenyülten a szép Anyák nap ja-széné. tél. Jé - legyen - higgyük eljho^y minden anya jé,még: az a fegyőrnőm is,aki - dohát ezt hagyjukIMaradjunk csak annál,hogy mint anya,talán még ö is. he már azt,hogy minden anya egyben okos is,tagadon. Öt éves koromban vettek nekünk két naposcsirkét.Micsoda földöntúli örön az pesti, Jézsef-körúti lakásban! Nővérkémnél naponta hord-r tűk nekik a friss füvet a Múzeum-kertből s ott csipogtak mellettünk míg ettünk s ni csak potyogtattuk nekik a jé falatokat a linéleum padiéra.Csirkeeszükkel se tévesztették el,melyikük melyikünké*iíen szerettem a " gyermekemet " kevésbbé ,nint később az igazit»Csak felejteni tud a gyermek gyorsabban,de amit érez,sokszor még hatalmasabb,mint a leráspolyozott felnőtté. HÚsvéttél nyárig szépen nekigőnbölyodött a pipin.Egy nap jövünk haza a Múzeum—kertből - s hát a " gyerekek " sehol. - Hol a pipi? - Most csak gyertek ebédelni,hamar,még csonagolnon kell.- Előbb a pipi-!- Hadd a pipit!Tudod,utazunk holnap,nyaralni,sietnünk kell! Engedelmességhez voltunk szokva,szépen kezet mostunk,leültünk. Megettük a levest.Utána behoznak egy tál kirántott csirkét!0rditottan egy nagyot - berohantam a gyerekszobába - halt már meg gyereketek?Mert nekem igen.Ne vegyétek szentségtörésnek,de - éppen úgy fájt.Es felnőtten már ott a vigasz:- Isten magához vette.-he a csirkét-?! -Nővérkém utánam.S anyánk is persze.- Jaj,de buták vagytok - IstenemíMár csak megeszitek azt a finom kirántott csirkét? Pöl akart húzni fektémből,de leráztam magamról.Isszonyú volt a sejtés:nár a leves is az ö levük volt,édes,kis életüket odafolyatták és én megettem - é!- micsoda szörnyüség!Micsoda borzalom! Anyánk érthetetlenül állt mellettünk.Falusi lány volt,aki megszokta,hogy csirkék százai szaladoznak körülötte s arra val6lc,hogy negegyék - nem volt meg (és később se) benne a képesség,mások lelkivilágába belehelyezkedni,más élményeket lélekforrnálSnak elfogadni. Apám,hirtelenharagu,idős- ember,versenyt ordított velünk.- Es megtiltom,hogy mégegyszer e.z életben állatot vegyen nekik! Másnap elutaztunk.Az utazás mindig féktelen őrömmel töltött el. Akkor gunnyasztottam,magam is ázott csirke.Megérkezésünk napján paraszt ember jött barikával. v •- Tessék megvenni,a kislányoknak játszani! Mi már ott térdeltünk a bari mellett,fajé,kis szívünket héfehér bundukájára szorítva,talán vigaszra készen - Istenen,5 és 7 évvel! Apánk kiabált bele az idilbe:- Tüstént menjen innen azzal a báránnyal!Nem megmondtam - fordult hozzánk - hogy az én házanba többé állatot nem en edek? Mintha tegnap lett volna,úgy látom a kislányt,ahogy utánanéz a barinak - ahogy fölsajog benne a.pipije meggyilkolása - és most r már úgy,hogy ott is marad. Felnőtt voltam,amikor anyámnak felpanaszoltam.Csak nevetett.- Majd bolond lettem volna nem megsütni azokat a kövér csirkéket TKáveskalácson éltek,Még most is bosszant,hogy még a vonaton se ettétek meg.
