Bodor Anikó (összeáll.): Tiszából a Dunába folyik a víz… Egy népdalvetélkedő dalaiból - Zentai füzetek 8/G. (Zenta, 1978)

Előszó

áras«, nini mondottuk, még az tán. régi stílusú dalok eseté feaa is as. Kivételt csupán as I- csoportból a 8, 13a,b»18l>, 23 J f ás 24 sa , a II- csoportból pedig a 64» 80» 128» 144, ea 149 az. képvisel. A tempókat /az előadás gyorsaságát/ metronómszám Jelzi. Az általános giuste tempó nagyjából MM m ?S - 108 között mozog /a fiataloké általában gyorsabb/ . Tehát Jóval kevesebb mint a nóta-ceárdás hatására elharapódzott» gyorsan elhadart "fcvorscsárdás". Az ilyen előadásnak - számtalan szép példáját hallhattuk a vetélke dán - belső izzása, feszültsége van. A lassú giusto tempót kevesen tudják olyan lüktetéssel megszólaltatni, még népi énekeseink is, /hogy a rádióénekesekről ne is beszél jünk/r aint a telecskai Pecsenka Andrásáé, a gombosi Temo novicá Józsefné, a zentai Mangurás -Ferencné, a felsőhegyi hagy György Istvánná vagy Sőreg Pálné a csókái Banka Mi hályné vagy a horgosi Gyarmat György. Még sorolhatnánk j£ párat - főleg az idősebbek közül.

, A dalok ritmusa alkalmazkodó, tehát a rövid vagy hosszú szótagok szerint módosul.

Díszítésnek kevés példájával van dolgunk. legtöbb esetben az. un. port ament d díszítéssel találkozunk; különböző értékű élőké vagy utóka formájában. Legfeljebb két összekötött hangig terjedő melizma fordul elő.

Az előadás elevenségét» belső feszültségét, sajnos, a tempón, ritmuson és díszítésen kívül csak körülírással tudjuk érzékeltetni. Igazi népi előadásmód elsajátításához csak a gyakorlatban hallgatott jó népi énekesek segít hetnek bennünket. "SÍ kell sajátítani a népdalok jellegzetes előadásmódját, azt a "zenei kifejezést",, hangszint, átélést, esetenként díszítést is, ami a romlatlan hagyoma űjtüs népi megszólaltatásra jellemző. Mi sem idegenebb az igazi népzenétől, mint annak negéöeskedő, hatásvadáaz, sagakellatő vagy éppen úri-mulatós, duhajkodás megszólaltatása! Kodálynáromféle előadásmódot helytelenít: 1. az eperás» 2. az operettes és 5. az úriae, népazinmtíves előadást.3 /"Csele vize elfolyik a Dunába" - félszáz szebésyi népdal. Óléval Imre és Várnai Ferenc előszava. 1974., a véméndi Községi Közös Tanács kiadása/. Téves felfogás az, hagy népzenénket akkor tiszteljük meg igazán, ha a népi zenekarokat szimfónikus méretűékké növeljük, a dalokat képzett énekesek szájába adjuk, akiknek zenei műveltsége Idegen a néni énekmod számára /és fordítva/. Előadásukból hiányzik ä hangzó élmény háttere, a kottát "pontos utasítás1 szerint szólaltatják meg, és ezáltal fülünk hallatám válik élettelen múmiává a dal, vagy esetleg merőben más fogantatása komolyzenei ideálok és népdalok ötvözetévé alakul. Hozzá kell még temünk: dinamikának,

haagsslnárnyelásnak nyoma äincs egy népdal előadásán belül.

Válogatásunk elsősorban a dallamok szempontjából történt és asm a jő énekesek hagyományos előadásmódja szerint, ahogyan a vetélkedőkön volt /bár a repertoár ott sem volt mellékes/. így a jó énekesekre név szerint nem

6.