Hajnal Jenő (szerk.): Ötvenéves a Zentai Művésztelep (Zenta, 2002)

AHOSKOR

A Zentai Művésztelep első tíz éve

Tripolsky

Géza

1952 a nagy elhatározások és tettek esztendeje volt. Oldódtak a kötöttségek, csökkent a mindennapos társadalmi föladatok mennyisége, s ki-ki érdeklődésének megfelelő munkát vállalt. Tele voltunk erővel és lendülettel. Elképzeléseink ugyan ködösek voltak még, de úgy éreztük, hogy a világ megváltásában nekünk is komoly szerep jutott. Az elektromossággal telített levegőben csak egyetlen szikrának kellett kipattannia, s máris fénysugár villant az ég felé. Szítottuk a tüzet, és követtük a lángot. A tűz csiholója Ács József volt. Több mint húsz esztendő távlatából ma is úgy látom, hogy elképzelése nem születhetett volna jobbkor. Érlelődött benne a gondolat, s Zentán már határozott formát öltött. Meggyőző szavai ellenállás nélkül hatoltak belénk. Gyorsan megnyerte az ügynek Farkas Nándort és Varga Lászlót. Velem is könnyen boldogult. Július első napjaiban keresett föl Ács azzal, hogy most már meg kell hívnunk a festőket. Hozta a névsort. Kilencen voltak a választottak: Milan Konjovié, Bosán György, Milivoj Nikolajevié, Stevan Maksimovié, Sáfrány Imre, Ács József, Hangya András, Stojan Trumié és B. Szabó György, de csak hatan jöttek el. Gépelni egyikünk sem tudott, Ács kézzel írta meg a leveleket.

Július közepén érkezett meg az első fecske: Bosán György, őt Sáfrány Imre, majd Milivoj Nikolajevié követte. Minden olyan egyszerűen, természetesen ment. A néhány festővel megtelt a város. Bosánt a Béke téren vették körül a kíváncsiskodók, Nikolajevié szerelmes lett a Tiszába, és nem tudott tőle elszakadni,

Sáfrányt minden érdekelte. A város apraja-nagyja nézte és csodálta a festőket. Ha valahol felállították a festőállványt, azonnal lett nézőjük, szórakoztatójuk. De nemcsak a város utcáit festették, rajzolták. Elmentek a bútorgyárba, a termelőszövetkezetbe; festői témát találtak a magyarkanizsai fűrésztelepen és az adorjáni kertekben. A kis Tisza-parti falu iskolaigazgatója, Dobó Sándor lelkesen fogadta a művészeket.

Augusztus 2-án került sor az első képbemutatóra. A három festő munkáit elhelyeztük az asztalokon, e sorok írója üdvözölte a negyvenfőnyi közönséget, s megkezdődött a beszélgetés. A művészeket kérdésekkel halmozták el. Milan Konjovié érkezését türelmetlenül vártuk. A második képbemutatóra augusztus 21 -én került sor a klubban. Konjovié, Maksimovié és Ács képeit láthatta a nagy számban megjelent közönség. Majd közeledett a nagy nap: szeptember 21 -e. Akkor nyílt meg az átrendezett Városi Múzeum és az általa szervezett „Művésztelep” (idézőjelben írtuk még akkor) első tárlata.

A Zentai motívumok című kiállítás a volt pártiskola (ma rendelőintézet) épületében nyílt meg. A nem nagy teremben hat festő ötvennyolc képe kapott helyet. A falak valóban zentai motívumokkal voltak tel f.Melegkút, A város látképe, Zentai Tisza-part, A Tisza Bútorgyárban és ezekhez hasonló című képeket láthatott a közönség. Máig vitatott kérdés, hogy az első év termésében mennyi a művészi átélés, és mennyi a látottak rögzítése csupán. Érthető, hogy nagy mélységekbe nem hatol-