Kiss Lajos: Horgosi népdalok - Zentai füzetek 8/F. (Zenta, 1974)
Bevezető
Horgos népzenéje rendkívül változatos és sokrétű. Földrajzi helyzetéből következik, hogy a dallamok jó része Szeged és környéke népdalaival mutat szoros kapcsolatot. Akad azonban sok olyan dallamos, amely bizonyára a Duna-Tisza közének távolabbi részéről származik. Kiadványunk alapanyaga gyűjtött anyagomból többmint négyszáz népdal, amelyek _ 1942. februárjától 1972. júliusáig nyolc helyszíni gyűjtésből származnak. Ezekből 168 kerül közlésre. Teljes, minden rés_z letre kiterjedő népzenei monográfia kiadására nem volt lehe tőség, viszont egy válogatott szemelvényekből álló antológjf a nem nyújtana teljes képet a környék népzenéjéről. így a középutat választva, a dallamok csoportosításával adom a horgoskörnyéki népzene keresztmetszetét, hogy e színes dallamvilágról átfogó képet' nyerhessünk. Horgos népzenéjének igen értékes részét képviselik a régi dallamok. Ezek túlnyomórészt a letűnt pásztorvilág dalai, amelyek népzenénk ősrétegének ötfokú és kvintváltó dallamtipusaihoz fűződnek. Megelevenítik a pásztorélet sok szines epizódját. Gyakori tárgyuk a telet a jószággal együtt töltő, sanyargó juhász és a meglepetésszerűen betoppanó számadó vitája az eltűnt - tulajdonképpen megevett - birká ról /l., 2., 3., 5., 7. sz./. Szólnak e dalok a pásztorod csárdái kiruccanásairól /8 - 11. sz./, és a zsandárokkal va ló találkozásról /22., újstilusú dallammal; 96., 97./. Gyakori téma a pásztorélet drámai eseménye: a nyáj, ménes "megszaladása" /l., 13. sz./. A pásztorvándorlást idézi fel több dal /14., 33 •» 37. sz./. Gyakran vegyülnek a dalok ba lírai elemek is, igy megemlékezés az édesanyáról /8., 9., 20. sz./, és sok a szerelmi dal /32., 34., 39-, 41.sz./ A rideg-pásztorok nehéz élete szükségszerűen egybefonódik a pusztázó betyárokéval /ld. 6., 8., 9. sz./. A betyár és a pásztor fogalma sokszor egybeolvad a dalokban, sőt helyettesítheti egymást; de sok dal már határozottan betyárról szól /ll., 17., 24., 31. sz./. A sivár téli esték unaloműzője: a hosszablélekzetü balladák éneklése a pásztoréletnek is mindenütt jellemző tulajdonsága. Általánosan elterjedt a juhászbojtár és a kisasszony tragikus szerelméről szóló ballada /21., 23. sz./, de a pásztorok által énekelt balladák hősei a legtöbb esetben betyárok. Eşy tipusuk a zsandárokkal való, rabsággal végződő találkozásról szól /6., 61./. Változatai az újstilusú da lók között többnyire "Tisza partján elaludtam" kezdettelŢ hősködő hangulatúak /70., 71.» 74./. Más tipusok /15., 18., 62./ mellett a 19. sz. dal betyárok és pandúrok véres harcát beszéli el, míg a 16. sz. tárgya rablógyilkosság. Újstílusú dallamra is akad betyárballada /78., 103./. "Klasszikus" balladát nem találtam a pásztorok között, azt csak a(falusi nép tud /54., 55./; legenda-ballada: 36-; ujstilusú: 66., újabb tipus 78. A betyárvilággal szoros összefüggésben álló rabnóták meglehetősen nagy számát a mult századi "Ráday-kor" és a szege 4.
