Burány Béla et al.: Rukkolnak a szép zëntai legényëk. 99 katonadal Zentán és vidékén - Zentai füzetek 8/D. (Zenta, 1972)

Katonadalok

A zéntai kaszárnyára síit a nap,

Megjöttek mán /a/ vizitáló tiszt urak.

Egyik írja gyönge testem állását,

A másik meg babám elbúcsúzását.

Kisangyalom, nem írok több levelet,

Szilaj csikóm érúgta /j/a kezemet.

Szilaj lónak fájdalmas a rúgása,

Szép kedvesem, hallik a zokogása.

Ha möghalok, nem kell engem siratni,

Nem köll majd a koporsómra borulni.

Ráborulna édesanyám, de már nincs,

Borujj hát rám egyetlen égy drága kincs.

Magó István, 57 éves

Mohol, 1971. - B.G

Esik eső, Bácsalmásról fúj a szél,

Az én rózsám vizitációra mén.

Ha bemarad. írok néki levelet,

/j/a szíve köbül van is, megreped.

El kell mennem katonának messzire,

Itt kell hagyni a babámat, nincs kire.

Terád bizom, legkedvesebb barátom,

Viseld gondját, még a ífarsallt szolgálom.

Visszajöttem, legkedvesebb barátom,

Add vissza a szeretőmet, sajnálom!- Visszajadnám, de már mostan nem lehet,

/A/ karjai közt sírnak már a gyerekek.

Nyers István, 62 éves,

Horgos, 1971. - B. G.