Burány Béla - Fábri Jenő: Két szivárvány koszorúzza az eget. 142 népdal Zentán és vidékén - Zentai füzetek 8/C. (Zenta, 1969)

Előszó

az előzetes, sokszor szándékosan lazított kritériuma szü résié talán elég is» a változatok tudományos igényű méltatásához mindenesetre kevés.Ezért hagytuk el az irodalomra való hivatkozást, és ezért választottuk dalaink ilyen csoportositását, éneklők és nem dallamcsoportok,tipusok szerint.

Gyűjtési területünkre vonatkozólag fontosnak véljük megjegyezni a következőt: noha 1966-ban Zenta fönnállásának már 750. évfordulóját ünnepeltük az első ismert Írásos dokumentum keltezési évétől számítva, vidékünk mai lakos sága mégis jóval fiatalabb gyökerű: a török utáni időkben települt meg. Maga a település ismert története folyamán háromszor teljesen elpusztult. Ez a tény természetszerűen szaggatja meg a helyi hagyományok olyan évezredes kontinuitását, amely a magyar nyelvterület egyéb vidékein fellelhető. /Sárköz, Őrség, Erdély stb./ Vidékünk mai magyar lakossága ismereteink szerint jórészt az északi megyékből ered /Heves, Jász-Nagykun, Hont stb./. Nyelvjárása is kevert: az e-ző, á-zó, i-ző változatok közt az é-ző dominál.

Más a helyzet Csóka lakosságát illetőleg, mely Temesköz többi ő-ző nyelvjárású helységével együtt szegedi kirajzás /Bálint Sándor/. Nyelvjárásában ma is dominál az ő-zés, melyet, úgy tűnik, a bácskai e-zés lassan háttérbe szőrit a Tisza-parti vidékeken.

Nagy gondot okozott mégis a szövegek kiejtés szerinti közlése. Éneklőink szövegejtése ugyanis, úgy tűnik, minden következetességet nélkülöz. Néha egy versszakban kéjt szer előforduló szó kiejtése sem azonos. Ennek ellenére a fonetikus hűség szerinti közlés mellett döntöttünk, a magnós rögzítés szerint. A szalag nélkül gyűjtött dalok szövegeinek lejegyzésekor a legtöbb esetben szintén ügyeltünk a kiejtésre. Eszerint közöltük a szövegeket is.

A két vidék, Bácska és Bánát hagyomány - különbségei az

6.