Burány Béla - Fábri Jenő: Két szivárvány koszorúzza az eget. 142 népdal Zentán és vidékén - Zentai füzetek 8/C. (Zenta, 1969)

Farkas Baaráti Jánosné

Barna kislány mén a kútra zokogva,

Szeretője utána mén, halgassa,

Oly nehezen húzza fel a sudárfát,

Hallgassa /j/a szeretője panasszát.- Azt gondoltad, barna legény, megcsaltál,

Engem még csak el se szomoritottál,

Megcsaltad te édes rózsám, magadat,

Nem találsz te nálamnál igazabbat.

Azt gondoltam, babám szava mind igaz,

Pedig annak fele széna, fele zab,

Fele széna, fele zab a repcének,

Nincs egy igaz szava se a legénynek.

Ne szedd föl a piros almát, megrohad, we szomorítsd a szívem, mert meghasad,

Most is olyan bánat van a szivemen,

Mint a magas kőszikla a hegyeken.

Harmatos a kukorica levele,

Utoljára voltam nálad az este,

Utoljára fogtam ajtód húzóját,

Adjon Isten, babám, sok jó éjszakát.

Károlyné Döme Klára, 42 éves, Zenta, 1965. - B. B.

A szövegváltozat második, harmadik és utolsó vers szakát: Bóbán János is. 42 éves. 1953. - F. J.