Burány Béla: Zentavidéki népballadák - Zentai füzetek 8. (Zenta, 1964)

A balladaszöveg alatt az aláírás, így: »Irta: Sarnyai János«. Pális János 61 éves felsőhegyi zenész (1953) (megh. 1960.) útján jutottunk hozzá egy nótás füzetben. Saját bevallása szerint szintén bánáti eredetű. — Két jóval rövidebb rokon tartalmú szövegvariánsát »Zombori Boriska — Gyöngyvári úrfi« névvel, s egy töredékét névtelenül Ortutay is közli nyírségi gyűjteményében. (Változatainak felsorolása ugyanott). — Az Ethnographia XLI. évkönyve (1930) érdekes szövegösszevonást tesz közzé »Sági Bíróné lánya Tambori Boriska — Gyöngyvári úrfi« kombinációban. (H. Kovács Mihály gyűjtése Pászóról). Újabban nálunk »Londovári Idor« c. változatát Harasztiról közölte Bóna Júlia (HID, 1953 Júni-Júli) dallam nélkül. »Landorvári Dorka« főhőssel egy változata Vikár somogymegyei gyűjtésében

11. MÉRGES SATAN KÍGYÓ. — Gazdag szakirodalma van a világ több nyelvén. A magyar nyelvterületen is megtalálható Moldvától a mi vidékünkig. 1929-ben Moldvában, Bákó megyében Domokos Pál Péter jegyezte le (»Moldvai magyarság,« 1941. Kolozsvár) »Az áspis kígyó« címmel. Domokos Pál Péter a ballada tárgy történetére nézve a következőket jegyzi meg: » A ballada története 1924 óta van tisztázva. A XIV. században bukkan fel és eredeti hazája Délolaszország. A történet egy tengeri kalózoktól elrabolt lány esete. Könyörög pogány rabszolga tartóinak: ne vigyék magukkal, mert amennyit a keleti embervásáron kapnának érte, ugyanannyit megfizet a családja is. A kalózok hajlandók az alkura, s a leány a parthoz közelvitt hajóról egyenkint felszólítja apját, anyját, bátyját, nénjét a váltságdíj megfizetésére. Ezek nem hajlandók érte akkora áldozatot hozni, mátkája azonban mindenét eladva kiváltja szerelmesét. — Tárgy története és irodalma: A magyarság néprajza III. kötetében 104—107; 144 lapokon. Solymossy Sándor értekezésében; Buday-Ortutay: i. m. 207 lap; jegyzetek 300. lap. A balladáról külön monográfiát írt Ehrlich Pohl: Die deutsche Volksballade von der »Lasgekauften«. Helsinki, 1934«.

12. BARNA JANCSI. — Eredetileg Tóth Ágnes csókái öregasszony ajkáról jegyeztük le 1949-ben. A közölt teljes szöveg is az övé. Sajnáljuk, hogy az utólagos szallagraszedéskor (1963) mag44