Burány Béla: Zentavidéki népballadák - Zentai füzetek 8. (Zenta, 1964)

túl a Tiszán kifaragták azt a fát, Amelyikre juhászlegényt akasszák,

Fújja a szél fehér ingét, gatyáját,

Mért szerette Endre báró lejányát.- A nagyutcán, végigmenni nem merek, _ Mert azt mondják, fekete gyászt viselek, Gyász a ruhám, hófehér a jegykendőm, Juhász legény volt az első szeretőm.

*

Esik eső, jaj de szépen csepereg,

Barna kislány szobájában kesereg,

Ki-ki nyitja szobája négy ablakát,

Ügy hallgatja az eső suhogását.

Túl a Tiszán van egy hármas legelő, Közepében van egy gyászos temető,

Arra járok, arra hajtom a gulyám, Fölkeresem volt szeretőm sirhalmát.

A sírjára piros rózsát ültetek,

Kereszt elé szomorúan térdelek, Ráborulok, rajta sírok sokáig,

Még a fekete hant sárrá nem válik.

Alkonyaikor harangoznak imára, Alkonyaikor szült anyám a világra, Alkonyaikor hagyott el a szeretőm, Alkonyaikor verje meg a Teremtő.

14

1963