Pejin Attila: Zenta 1848 - 49-ben. Forrásválogatás - Múzeumi füzetek 4. (Zenta, 1999)
Dudás Andor: ZENTA BEVÉTELE 1849-BEN Zenta városnak a Bács megye déli vidékéről felnyomuló szerb csapatok által 1849. február 1-én történt elfoglalását és az ott páratlan kegyetlenséggel véghezvitt mészárlást és rablást Horváth Mihály, Thim, Olchváry történetírók és mások már röviden megírták ugyan, de miután családunk irattárában oly becses adatokra, nevezetesen egy egykorú tanúvallomási jegyzőkönyvre és sérelmi kérvényre akadtam: szükségesnek tartom ezen eseményt vármegyénk közönsége előtt feltárni, röviden ismertetni.* A kérdéses jegyzőkönyv 94 tanú vallomását tartalmazza, és 11 oldalra terjed. A vallomások röviden vannak felvéve abból a célból, hogy a szabadságharc elmúltával Zenta város közönsége által kért hivatalos vizsgálat alkalmával az illető vizsgáló bizottság előtt direktíva álljon arra nézve, hogy a vizsgálatot kérő felségfolyamodványban felhozott állítások kik által lesznek bizonyíthatók. A szabadságharc küzdelmeinek lezajlása után, 1850. évi január hó 25-én, Zenta közönsége ugyanis, részint az 1849. február 1-i vérengzés miatt, részint pedig mivel a háborús idők megszűntével a szerbek részéről a zentai magyarság különféle zaklatásoknak volt kitéve, egy panaszkérvényt nyújtott be őfelségéhez, sérelmeinek orvoslása végett. Ebben a sérelmi-kérvényben előadták a zentaiak, hogy a történt iszonyatosságok, rablások után, melyeket túlnyomóan a zentai szerbek követtek el: most a békés idő beálltával, nemhogy az összesimulásra hajlandóságot mutatnának, sőt újabb erőszakosságokkal, tettlegességekkel a már beállani látszó békét teljesen felforgatják, sőt ebben a helybeli hatóság szerb tagjai által támogattatnak is. Hogy ennek, az őfelségéhez a mondott időben beadott panasznak lett-e valami foganatja, nem tudjuk. Tény az, hogy a panaszkérvény kellő vizsgálattartás végett a volt koronakerületi tanácshoz beküldetett, a tanúk kihallgattattak, de hogy milyen ítélkezés történt a dologban, arról nincsen tudomásunk. Rátérve az 1849-i február 2-án történt vérengzés előadására, tudjuk, hogy Zenta lakossága 1848-ban békében élt a számbeli kisebbségben lévő szerbséggel. Ez a békés együttélés azonban csak addig az ideig tartott, amíg 1849 januárjában Zenta vidékére is átcsaptak azok a lángok, melyeket az osztrák hadsereg által támogatott nemzetiségek ellenséges indulatai és hadmozdulatai gerjesztettek. Annak hírére, hogy a délvidéken operáló szerb felkelő sereg Szurducski és Davidovac vezérek alatt a Tisza mentén Ó-Becse irányából támadásra készül Ada, Zenta és Ó-Kanizsa vidéke ellen, Zentán vészbizottság alakult Majoros István zentai birtokos vezetősége mellett. A veszély hírére már január hó vége felé sok intelligens ember elhagyta Zentát, hogy családját és vagyonát a felsőbb vidékek községeiben és városaiban biztonságba helyezze.” A vészbizottság és a nép mindent elkövetett Zenta védelmére. A várost teljesen körülárkolta, s ezek a sáncmüvek állandó őrséggel valának megrakva. Miután azonban az önbizalom 7
