Pejin Attila: Zenta 1848 - 49-ben. Forrásválogatás - Múzeumi füzetek 4. (Zenta, 1999)
BEVEZETES „ ...meri az egyesek iránti humanitásnak a nemzet egzisztenciáját nem dobhatá áldozatul. ” (Kossuth Lajos) Az olyan kiadványra, mint amilyent az olvasó most a kezében tart, szokták közhelyszerűen mondani, hogy hézagpótló szerepet tölt be; illetve hogy kiadásával régi adósságot rovunk le a helytörténet iránt érdeklődők előtt. Sok igazság van ebben, hiszen az 1848-49-es magyar szabadságharc, illetve a dél-magyarországi szerbek mozgalmának zentai vonatkozásait sokáig tabutémaként kezeltük mindannyian, bár az utóbbi tíz-egynéhány évben - úgy tűnik - indokolatlanul. Hiszen magyar és szerb történészek már két ízben is tanácskozást szerveztek a témára, s reméljük, az ilyen tudományos párbeszédnek lesz mégfolytatása. Emellett gazdag irodalma van mindkét nyelven a 150 évvel ezelőtti eseményeknek. A szerzők között külön figyelmet érdeme! Thím József, akinek munkássága Zomborban kezdődik, és Budapesten fejeződik be, de aki gondolatban mindvégig itt maradt e tájon, hiszen mivel magyarázható másképpen tárgyilagosságra törekvése egy olyan időszakban, amikor sem a szerb, sem a magyar nem volt mentes a nemzeti kizárólagosságtól. Thimre nem gyakorolt befolyást a heccpolitika, s igyekezett minden oldalról, minden szemszögből megvilágítani az általa kutatott korszakot. Ennek egyik eredménye az általa összegyűjtött és publikált két kötetnyi forrásanyag, mely szép számban tartalmaz dokumentumokat a dél-magyarországi eseményekre vonatkozóan is. IvÁNYl István szintén gyűjtött és közzétett forrásokat, munkája azonban Thimtől eltérően regionális jellegű, pontosabban Szabadkára és vidékére korlátozódik, beleértve természetesen Zentát is. Tovább szűkítve a kört a zentai Dudásoknál kötünk ki. Dudás Ödön, Dudás Gyula és végül Dudás Andor volt az, aki e korszakkal is foglalkozott. Gyűjtésükből, illetve családi levéltárukból került be a zentai Történelmi Levéltárba azoknak az iratoknak a zöme, amelyek most közlésre kerülnek. Igaz, némi közvetítéssel: mint Joca VuJté egykori földbirtokos és műgyűjtő gyűjteményének féltett darabjai. Ezzel a kör mintegy bezárul, s elénk tárul Zenta történetének egy fragmentuma; parányi adalék mind az egyetemes magyar, mind a szerb történelemhez, de számunkra mégis oly fontos, hiszen a „nagy szaladásra" és a „bezanje”-ra való emlékezést ápolja, amely a köztudatban idővel elhalványult, és sajnálatosképp erősen torzult. A felületesebb olvasónak is feltűnik majd, hogy az itt közölt források többsége egy fajta memoárirodalom, tehát nem klasszikus értelemben vett levéltári forrásokról van szó, még ha onnan is származnak. Mint ilyeneket tehát kellő óvatossággal és kritikával kell olvasnunk. 5
