Pejin Attila: Zenta 1848 - 49-ben. Forrásválogatás - Múzeumi füzetek 4. (Zenta, 1999)
Vót, hogy az apja tette oda a flja fejit, vót, hogy fordítva... Hát!... Vagy az asszony az urájét vagy a gyerekijét!... Kétezer zéntait lemészárótak akkó a szerbek! Az alatt a három nap szabad rablás alatt... (Adatközlő: Bodor Péter, 1875-1963, Felsőhegy. Burány Béla gyűjtése Zentán, 1952-ben. Uő. lejegyezte 1998-ban.) III. Vót, aki nem fért fő!... Még a fiatalabbja! Azok meg csak úgy lőcsbe meg ódalba kapaszkodtak a kocsi mellett!... Ugye úgy egy kicsit csak könnyebb vót!... Vót olyan is, hogy... kötelet kötöttek a kocsi végihön! Oszt abba kapaszkodva húzatták magukat, mikó mán nagyon efárattak! Úgy könnyebb vót szalanni. Még ménni is, iparkodva... Ősz fő, Szögedig! Nékém az én nagymamám meséte, mint én most nékéd! Mer az is úgy szaladt! A szomszéggyuk égy nagy hasú öreg bácsi vót. Aszonta, ű nem szalad séhová! Ű nem bántott sénkit, mindönki tuggya! Léssz, ami léssz! Annak handzsárra hasították föl a hasát!... Tudod, mi az a handzsár?... Még sok asszon megszült a kocsin... Még vót égy dédnagybátyád! Énekés kúdús vót, mer vak vót! Asz még ott verték agyon valahun Ada még Zénta közt, az országúton!... (Adatközlő: Bodor Péterné Kalmár Teréz, 1881-1958, Orompart-Felsőhegy-Zenta. Burány Béla gyűjtése Zentán, 1952-ben. Uő. lejegyezte 1998-ban.) 34
