Dávid Lajos (szerk.): A Teleki család örökében. A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig (Nagybánya, 2020)
Teleki Sándor
Gróf TELEKI SÁNDOR r Újra itthon Teleki Költőn, Kolozsvárt és Nagybányán töltötte élete utolsó negyedszázadát. Amiként a jóbarát és kortárs „írófejedelem" Jókai megállapítja: „...teleszedte mellét érdemrendekkel, azért, hogy azokat ne viselje, s bejárta egész Európát azért, hogy felfedezze, milyen szép kilátás van a költői dombról a kis „Buba” (Blanka lánya) szőke feje fölött átnézve." Neki, aki Európa annyi csataterét verekedte és utazta végig, s annyiszor komázott a halállal - csendes öregség, boldog családi otthon, békés elmúlás jutott osztályrészül - írta róla Csetri Elek történész is. Kalandos életét memoárokban örökítette meg, írásait 1879- 1883 között hat önálló kötetben foglalta össze. A környék lakói előtt nagy népszerűségnek örvendett, „mindenki ismerte és köszöntötte, amikor piros arca, nagy fehér szakálla föltűntvalahol.” (Réti István) A „derék ezredes”, „a kedves, ősz szakállú öregúr" a századfordulót megelőzően ugyanúgy hozzátartozott Nagybánya arculatához, mint az István torony jellegzetes sziluettje... Teleki Sándor utolsó fényképe
