Dávid Lajos (szerk.): A Teleki család örökében. A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig (Nagybánya, 2020)
Teleki Sándor
Gráf TELEM SÁNDOR Teleki és a gasztronómia „Nekem az a szerencsétlenségem, hogy van valamim ... és nem vagyok rászorulva a kézi munkára, mert ha nem lenne semmim, ma már talán európai hírneves szakács lennék, túlszárnyalnám ... tán még az öreg Dumas Sándort is, ki ebben is mesterem volt."-írta Teleki. „Míg Olaszországban emigránskodtam ... az öreg Dumas minden évben nálam töltött egy pár hetet. Rendesen, ahogy megérkezett, rögtön hivatta Máriát, a szakácsnémat, kivett a zsebéből egy húszfrankos aranyat, s oda ajándékozta neki azzal a kérelemmel, hogy - ne főzzön." Dumas legkedvesebb pihentető időtöltése ugyanis a szakácskodás volt, „Ha nem dolgozott, akkor főzött. Ez volt a szenvedélye". A korszak legnagyobb hatású magyar szakácskönyvét is Telekinek köszönhetjük. A gróf a kiegyezés után gyakran megfordult a nagyváradi Zilahyéknál, ahol a ház asszonya még az ínséges időkben is igen jó konyhát vezetett. Zilahy Ágnes, aki sokáig szerkesztette a rendkívül népszerű „Gazdasszonyok naptárát", sokat bosszankodott korának „összeollózott, önmagukat ismételgető" szakácskönyvein. Teleki unszolására két hónap alatt írta meg saját „Valódi magyar szakácskönyvét”, amelyhez maga a gróf írt ajánló sorokat. A kötet akkora sikert aratott, hogy fél éven belül második kiadását is megérte. sM.ÖDl SZAKÁCSKÖNYV ZILAHY ÁGNES MÁSODIK SCVlTKTr KIADÁS
