Dávid Lajos (szerk.): A Teleki család örökében. A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig (Nagybánya, 2020)

Teleki Sándor

A „vad gróf" volt az egyetlen arisztokrata, akinek Petőfi verset szentelt, s akitől baráti szívességet kért és fogadott el: pajtása költői kastélyában töltötte mézesheteit Szendrey Júliával, s ott, az öreg somfa alatt írta hallhatatlan szerelmes verseit, köztük a „Szeptember végén"-t.

r..„

f

V « s(jer1

, . . S

m'S adj. '

^ ^ — 4^' л

éfŰLS* . -á£L

Szendrey Júlia és Petőfi Sándor (BarabásMiklós rajzai)

Barátságuk évei alatt Petőfi számtalanszor ellátogatott Koltóra. „Időtöltésünk, mulatságunk a lovaglás és kocsikázás volt. Kilovagoltunk az erdőkre, bekocsikáztunk Nagybányára. A ló egész szenvedélyévé vált.” Végigutazták a Szamos- és Lápos völgyét, meglátogatták a nagybányai kereszthegyi bányát, a fernezelyi kohókat, elkalandoztak Somkútra, sőt Berkeszig. A környék szívesen látott vendégei voltak. „Engem szerettek, Petőfit bámulták" - írja Teleki.

A két Sándor azok közé a honvédtisztek közé tartozott, akiket Bem is megtisztelt bizalmával. „Az erdélyi hadjárat ш alatt voltam én legtöbbet vele - írja Teleki -, ott csontosuk meg a barátságunk. Bem nagyon szerette őt, s én is egyik kedvence voltam: ő is, én is mindig a főhadiszálláson voltunk szállásolva, ha úgy történt, hogy helyszűke miatt nem fértünk el, mindig hozzám jött, s nálam töltötte az éjszakát, s többnyire az én lovaimon lovagolt..."

15