Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
92 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE A Keleti Kárpátok Osztály vándorgyűlése időpontjának közeledtével Nagybányán is megalakult egy „rendező bizottság”, amely legjobb tehetsége szerint igyekezett a vendégek fogadását előkészíteni, megszervezni. Rajtuk kívül A Budapesten Tartózkodó Nagybányai Ifjak Köre is komoly részt vállalt abban, hogy az érkező turisták tiszteletére szervezett, s a rendezvény társadalmi fénypontjának számító „hangverseny és zártkörű táncvigalom” a lehető legjobban sikerüljön. A Nőegylet háziipari kiállítással várta a vendégeket. A közgyűlést, majd a ligeti közebédet követően a 24 vendég egyesületi tag a Petőfi-tanyához látogatott, majd a következő két nap folyamán Felsőbánya, Femezely, a Fekete-patak völgye, a Fekete-hegy és a Bódi-tó környéke, kiegészítő programként pedig a Gutin és a Rozsály voltak az igen népszerű, 60-80 fős közös kirándulások, túrák helyszínei. A közgyűlés egyébként az 1896/97-es esztendő igen nevezetes tényeként értékelte a Gutin-vidéki Választmány megalakulását, s elhatározta, hogy következő évi költségvetésébe felvesz 300 forintot a Fekete-hegyi útvonal és menedékház építésére. Ez utóbbival kapcsolatban már novemberben azt olvashatjuk, hogy „a menház építése folyamatban van”. 1897. november 27-én Siegmeth újra Nagybányán tartózkodott, ezúttal egy nagybányai helyi bizottság megalakítása érdekében, amely „Nagybányán is, mint kiindulási és vasúti állomáson... a turistát tájékozza, és egyetértve jár el a Gutin-vidéki választmánnyal”. A számos felsőbányái és nagybányai egyesületi tag jelenlétében megválasztott bizottság elnöke Thurmann Olivér polgármester lett, alelnöke pedig Molcsányi Gábor főerdész. Az ülésen elhangzott: „a magyar országos tanáregyesület Felsőbánya város és a magyar országos Kárpát Egyesület által meghívatott, miszerint 1898-ban, a Fekete-hegyen építendő menház felszentelésénél részt vegyen...” A Siegmeth Károly nevét viselő menedékházat végül egy év késéssel, 1899-ben avatták fel „nagy ünnepélyességgel”, 1000 m magasságban, a Huszt hegy (Dealul Húst) alatt; két szobája kb. 30 turista számára volt képes éjszakainappali szállást biztosítani.