Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
NAGYBÁNYA RÖVID TÖRTÉNETE daságban és kertészetben, 23 a gőzmalomnál, 263-an egyéb foglalkozást űztek. Tíz évvel később, az 1910-es népszámlálás alkalmával a város összlakosainak száma 12 877, akik közül 9992-en magyar-, 2677-en román-, 175-en német, - 16-an szlovák- és 36-an egyébb anyanyelvűeknek valbtták magukat, vallási hovatartozás szerint pedig 4910-en görög katolikusok, 4467-en római katolikusok, 1907-en reformátusok, 1402-en izraeliták, 144-en evangélikusok, 39-en ortodoxok és 8-an unitáriusok voltak. Az első világháború kitöréséig nem voltak a város népességének számát és összetételét illető jelentős változások. A háború hírét nagy lelkesedéssel fogadták. Az első bevonulok - Krizsán P. Pál későbbi visszaemlékezése szerint - 1914. augusztusának első napjaiban ültek vonatra. A kezdeti részleges mozgósítás alkalmával 102-en, az általános mozgósítás nyomán 804-en vonultak a harctérre (közöttük magyarok, románok és zsidók). Többségük az orosz frontra került, ahonnan rövidesen az első sebesültek is megérkeztek. A magyar hadvezetés és az országos Vöröskereszt közös megegyezése nyomán, a sebesültek kezelésére a felsőbányái utcai Polgári Leányiskola termeit bocsátották rendelkezésre. A kórházi termek ágyainak és egyéb berendezéseinek többségét, valamint az ezekbe szükséges ágyneműt és cserefehérneműt a városiak adták össze és szerelték fel, önkéntes alapon. Az 1914-1915-ös években a Leányiskolában gondozottak száma 60 és 100 között ingadozott, de később ez a szám állandóan emelkedett. A sebesültek étkeztetésének javítása érdekében a város asszonyai kezdetben előbb naponként, utóbb már csak hetenként, ízletes főtt ételekkel, később inkább csak hideg felvágottakkal szorgoskodtak. A háborús időszak elteltével a volt Kossuth (ma Gh. §incai) utcai iskolaépületet is a sebesült-gondozottak foglalták el. „A háborús bajok, betegségek, az elesettek családtagjainak veszteségei, a hadiadók, hadikölcsönök megállítják a város fejlődését. A kolera és a rövidesen kitörő spanyol influenza elleni védekezések, az ármaximálások és ezer más áldozat köti le Nagybánya népét.” S a baj most sem jár egyedül: 1914. december 10-től „a soha sem látott hirtelen esős hóolvadás árvízzel önti, lepi el az utcákat, több agyagházat tönkre tesz, a Zazar patak elsöpri a Kalazanti 67
