Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

_

52 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE

1848-ban, a pesti március 15. után a Partium városaiban, így Nagybányán is hamar kigyúlt a forradalmi láng, hiszen ez a terület 1780 óta Magyarország tartozéka volt. A forradalom Nagybánya és környéke népeinek is meghozta a rég várt jobbágyfelszabadítást, polgári egyenlőséget, közteherviselést és sajtószabadságot. A város polgárai Vinterhalter Jakab és Villás János szószólóik által már március 22-én örömmel üdvözlik a sajtószabadságot, majd március 24-én nyílt közgyűlésen ismerik el a 12 pesti pontot és kijelentik: „... a jelen országgyűlésben tökéletes bizodalmnk van”. A forradalom hónapjaiban polgári őrséget állítanak fel, s a város tanácsa elhatározta, hogy „... nemcsak a közgyűlések, hanem a tanács és törvényszéki ülések is” nyilvánosak lesznek. A város polgárai közadakozással, fiainak a forradalomban való részvételével, élelemmel és ruházattal segítik a nemzetőrséget, a forradalomban résztvevő csapatokat. 1848. november 2-án a katalini hídnál sajnos véres ütközetre került sor, ahol Katona Miklós lovascsapata szétverte a kapákkal, kaszákkal és botokkal felfegyverezett, „több ezerre menő lázadókat'\ A nagyrészt a Kővárvidék román falvaiból származó lázadók közül az ütközet színhelyén sokan meghaltak, megsebesültek vagy fogságba estek. A környékbeli magyarok és a románság közti megbékélésnek ezután hosszú időre kevés esélye maradt: a fellázadt tömeg Urbán zászlaja alá vonult, s a forradalom következő hónapjaiban a császári hadak oldalára állt.

1848 decemberében Bem tábornok, mint az erdélyi hadak vezére - miután elfoglalta a forradalom részére oly fontos létesítményeket (bányák, kohók, vaspörölyök, pénzverde, lőpormalom) - Nagybányáról indult csapataival Kolozsvár elfoglalására.

A szabadságharc bukása után éveken át zaklatták Nagybánya polgárait. Ennek ellenére több neves forradalmár - köztük Feleld Miklós színész, Buda Sándor képviselő, Berzenczey László erdélyi kormánybiztos - itt talált menedéket, a város polgárainak segítségével.

Nagybányán, 1849-ben vert krajcár