Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

Kulturális szempontból is van mivel büszkélkedniük Nagybánya polgárainak. Az 1796. április 23-i dátumot viseli Nagy János levele, melyben engedélyt kér a város tanácsától egy „Nagybányai Magyar Jádzó Társaság” felállítására „az anyai nyelvnek magasztalására, mind a nemes magyar publikumnak hasznos mulatságára ”. A város tanácsának válasza: „Ami a játékot illeti, az megengedtetik, úgy mindazonáltal, hogy illendően és minden botránkozás nélkül tartassák.” A Pressburger Zeitung 1797. évfolyamának 28. számában két színtársulatot említ Nagybányán, a Nagy János vezetése alatt működő magyar, és a Stephany asszony igazgatásával tevékenykedő német nyelvű társulatokat. A műkedvelő társaság a XIX. században is ott van a világot jelentő deszkákon. Lendvay Márton is itt kezdte el „pályafutását”, 1854-ben Egressy Gábor is vendégszerepeit Nagybányán.

Az 1768-tól fennmaradt leltárak igazolják a nagybányai Gyógyszertár (Apotika) tevékenységét, a bevásárolt, illetve eladott gyógyszerek árát is feltüntetve. A gyógyszertár ismereteink szerint a város egyik főtéri lakásában kapott helyet. Nagy szükség is volt rá, mert néhány évvel korábban, 1742/43- ban pestis tizedelte meg a város s a környék lakosságát.

A XVIII-XIX. század fordulóján, a többi erdélyi városhoz hasonlóan, Nagybánya is kinőtte régi falait és bástyáit, s az új építészeti nekibuzdulással mindenütt eltüntették a korlátokat jelentő falak, s a közlekedést gátló kaputornyok maradványait. Ekkor ölti magára a régi főtér is mai ábrázatát, a polgárházakkal együtt a környékbeli birtokos arisztokrácia házai is ekkor épülnek. Ezek sok esetben a régi, XV-XVI. századi alapokra épülnek. Erre utalnak a főtéri házak pincéinek boltozatai.

A Főtér délkeleti sarkán található „Fekete Sas” (Nigram Aquiliam / Schwarzen Adler) vendéglő építési terveiről 1802- ből vannak adataink. 1811 -ben a Híd utca végén új híd épül, melyet száz évvel később egy kőhíddal cseréltek fel. 1836-ban a Szatmár utcát „flaszterezik”. A város falai és bástyái, végső soron az Szent István templom is a XIX. század városiasodásának esett áldozatul. A templom ekkor már romokban hevert, az egykor forró mésszel rakott falait 1847-ben lőporral vetették szét. Helyén 1856-ban parkot létesítettek. A XIX-XX. századforduló új építészeti hulláma, a szecesszió is sokat alakított a főtér régi házainak homlokzatán (lásd Szent István Szálló).

NAGYBÁNYA RÖVID TÖRTÉNETE