Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

Petrus de Medius Mons jelenlétében a két város élére egy közös kamaraispánt állít, a bányászat rendtartását egységes alapokra helyezi és a vidék bányajogrendszerét is kibővíti. Az előbbi jogok megtartásán kívül ez utóbbi kiváltságlevél megengedi, hogy a polgárok a törvénykezés részére külön bírát és esküdteket válasszanak, akik mind a bányászok, mind a lakosok kihágásai felett ítélkezhetnek. A várost körülvevő erdők használatát három mérföld távolságban szabja meg és megengedi, hogy a Fekete erdő (Silva Nigra) fáit kohók, zúzok és házak építésére hasznosítsák. A város vezetőinek nevéből kitetszik, hogy az idetelepült németek nemcsak a bányászatban, de a város vezetésében is fontos szerepet töltöttek be. Valószínű, hogy a XV. században honosodott meg a város magyar Nagybánya, valamint német Frauenbach, illetve Neustadt elnevezése is.

A város védőszentjéről, Szent Istvánról elnevezett csúcsíves (gótikus) plébániatemplom építése Nagy Lajos uralkodása idején nagyjából befejeződött. Tény, hogy 1387-ben a templom már készen állt, kivéve az Istvántornyot, a város máig fennmaradt legszebb és legrégibb műemlékét, amelynek az építését Mátyás király uralkodása idején (1458-1490) fejezték be. A templom kéthajós volt, hossza 50, tornyának magassága 40 méter.

Tamás egri püspök 1387-ben megerősíti azon egyezményt, amelyben a város tanácsa vállalja, hogy a Kaplyon nemzetségből származó Tibai Pétert választja plébánossá. Az okiratból azt is megtudjuk, hogy a katolikus egyházat Nagybányán ekkor egy hitszónok és 11(!) káplán szolgálta. Ez azt bizonyítja, hogy az erdélyi városok között Nagybánya ekkor már mind népességét, mind polgárainak gazdagságát tekintve előkelő helyet foglalt el. Az egyezmény egyben a város magistratusát (tanácsát) arra kötelezte, hogy a gyermekek oktatására megfelelő tanítót tartson. Erdélyben ez a legrégebbi polgári oktatásra vonatkozó dokumentum. Az 1380-as években az iskola élén egy Brassóból ideszármazott Theodoricus nevű mester állott. A XV. század végéről pedig Fülöp mester neve ismert, aki ekkor az iskolában tanított.

1408-ban Omechin János városbíró végrendelkezésében Giródtótfalut (Tejfelestótfalu) a Szt. Miklósról nevezett ispotálynak adományozza, azzal a kikötéssel, hogy annak a jövedelmét a város szegényeinek eltartására fordítsák.

NAGYBÁNYA RÖVID TÖRTÉNETE