Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE a lakosság számának gyors növekedését jelzi a város nyugati szélén felépült új lakótelep. A középkorban hol a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek birtokában volt a település, s a benyomuló tatárok sem kímélték; 1593-ban csaknem az egész város lángok martaléka lett. Ma álló épületei közül az 1739-ben felépült tömör, emeletes városházát, a főtér nyugati sarkán épült egykori bányahivatalt és bányaiskolát, a római katolikus templomot, az 1846-1847-ben épült Kálváriát, az 1845- 1890 között épített új református templomot és az 1889- ben alapított zárda épületét kell megemlítenünk. A hatalmas, kéttornyú Nagyboldogasszony Plébániatemplom 1847 és 1858 között épült, neoromán-neogótikus stílusban, egy régebbi templom helyén. Főoltárképét Lotz Károly festette. Építése Hunyadi Jánoshoz kapcsolódik, aki 1452-ben személyesen is járt a városban. Az akkori templom remek kivitelű orgonája annyira megnyerte tetszését „hogy azt az egyházi elöljáróság beleegyezésével megvette s Zólyomba szállíttatván, kárpótlásul s mintegy vételárul, a város minden arany- és ezüst-bányáinak haszonbérét a templomnak ajándékozta” (Borovszky). Ennek köszönhető, hogy a város előbb a római-katolikus plébániát, majd a Kálvária-kápolnát és a Mária-templomot, végül a Zárdát felépíthette. A háromhajós és két tornyos templom főhomlokzata nyugatra néz. A főboltozatot mindkét oldalon két-két pár díszesen márványozott oszlop tartja. A portálé előterében Szent István és Szent László monumentális szobrai láthatók, a homlokzati falban pedig Szent Péter és Szent Pál szobrai vannak. Ha időnk megengedi, érdemes a város utcáin sétálgatni egyet. A Kapnikbánya felé felkapaszkodó műút mellett, Felsőbánya délnyugati szélén van a temető. Meglátogatását nem csak azoknak ajánljuk, akik e város neves személyiségeinek — a neves geológus és ásványkutató Fizely Sándornak, a turizmust is támogató Farkas Jenőnek, vagy Puskás Tivadarnak, a város első polgármesterének - örök nyughelyére kíváncsiak, hanem azoknak is, akik gyönyörködni kívánnak a város panorámájában. A temetőt az 1989-es változásokig gyönyörű, régi öntöttvas síremlékek díszítették, amelyeket barbár kezek sajnos összetörtek, 268
