Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
250 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE NAGYSOMKÚT, KŐVÁRHOSSZÚFALU, PRIBÉKFALVA V V % Ж KIR. elemid; Kővárremete irányából érdemes Nagysomkúton át, Kővárhosszúfalut érintve visszatérni Nagybányára. Nagysomkút Nagybányától 25 km-re délnyugatra fekszik. A XX. század elején a többségi románság mellett még jelentős számú magyar és zsidó lakossággal rendelkezett, a 2012-es népszámlálás során azonban a község több mint hatezer lakosából alig 120- an vallották magyarnak magukat. A Palmer Kálmán által idézett szájhagyomány szerint a település nevét „egy a nyugati irányban Nagy-Nyíres felé vezető út mentén lévő kúttól, illetőleg ennek mintegy káváját képező kivájt somfatörzstől nyerte”. A település hosszú időn keresztül az 1872-73-as közigazgatási reformig fennálló Kővárvidék székhelye volt, később - a trianoni békeszerződésig - Szatmár vármegye Nagysomkúti járásának volt központja. A XIX-XX. század fordulóján a környék legnagyobb befolyású urai a Telekiek voltak, akik udvarházat is fenntartottak a településen. A helység tíz legnagyobb adófizetője között három Teleki is volt, a nagysomkúti főteret hivatalosan Teleki-térnek hívták. Itt volt tiszteletbeli szolgabíró a fiatal Teleki Pál, tragikus sorsú miniszterelnökünk, akit 1905-ben, majd az 1906-1910 közötti időszakra a román többségű nagysomkúti kerület országgyűlési képviselőjévé is választottak - mégpedig Alexandra Vaida- Voevod román nemzeti párti politikus, későbbi miniszterelnök ellenében. Nagysomkút nevezetes szülöttei közül Szilágyi Domokos költőt, Felvinczi Takács Zoltán művészettörténészt, neves orientalistát, valamint Kibédi Sándor költőt, drámaírót, műfordítót és szerkesztőt kell megemlítenünk. A református templom melletti lelkészlak falán emléktábla szólít megállásra. Felirata: „AICI S-А NÄSCUT POETUL