Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

Kővár Bethlen Gábor fejedelemsége idején nyerte el végső formáját, ekkor épült a két erődöt, a „felső várat” és az „alsó várat” összekötő „középvár”.

Kővár történetében, s a körülötte szövődő legendákban a középkori Erdély szinte minden viszontagsága benne van. 1538-tól fontos határvár lett; hol az erdélyi fejedelmek, hol a Habsburgok terjesztették ki rá fennhatóságukat. 1567-ben a császárhű Bebek György felvidéki nemes veszi be. Bebek egy portyázás alkalmával kerül török fogságba, ahonnan János Zsigmond erdélyi fejedelem menti ki, s azzal a feladattal bízza meg, hogy foglalja vissza az 1565-ben osztrák

Különösen mozgalmas Kővár élete Báthori Zsigmond fejedelem uralkodása alatt, aki maga is ide menekül a Habsburg „oltalom” ellen lázadó főurak elől. 1595-ben szövetséget köt Rudolf császárral. Feleségül veszi Habsburg Károly főherceg leányát, Mária Kristiernát, akire azonban a könnyelmű és szeretetlen férj oldalán csakhamar a szenvedések Golgotája vár. Pár hetes együttélés után elhagyja a gyulafehérvári palotát, s önkéntes száműzetésbe Kővár rideg falai közé menekül. „Nem hiheti Fenséged - panaszkodik anyjának 1597. december 20-án Gráczba írt levelében — milyen lassan, unalmasan telik itt az idő... Oh, ha itt volna Fenséged, s vadászni akarna, még a házból se kellene kimennie, mert amióta a hó leesett, a szarvasok és őzek oly közel járnak, hogy kővel lehetne őket dobálni. Messziről a fehér zergék nagyon szépek, a minap láttam egyet egy-két puskalövésnyire volt csak, erősen szép volt...”

EMBEREK, VÁRAK, TEMPLOMOK, EMLÉKHÁZAK

Mária Krisztiema, Báthori Zsigmond neje

kézre került várat.

Báthori Zsigmond (1572-1613)