Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE

jobbra (kb. 400 m-re) a Fekete tó tőzegláp lenne látható, de mi a piros sávon folytatjuk utunkat, a Prisaca hegy alatti kisebb rét, majd az ebből nyíló, km-nél hosszabb Neteda rét felé. Ezen áthaladva, jobbra a Neteda (Plesca) 1322 nies csúcsát pillantjuk meg. Innen 360 fokban van kilátásunk: keletre a Cibles, a Váratec, a Radnai havasok, északra alattunk a Máramarosi medence (Iza völgye), fölötte a Máramarosi havasok romániai és kárpátaljai része, a Fagyalos, a Kraszna havas (Kárpátalja), nyugatnak fordulva a Gután hegyláncolata, délre az alacsonyabb Sátorhegy, a láposi medencével.

Sátorral felszerelve tovább is mehetünk, s valahol a gerincen megaihatunk, de ha nincs sátor nálunk, vissza kell fordulni. A távolság a Neteda hágó és a csúcs között odavissza 14 km, a szintkülönbség 400 m, az idő 6-7 óra. Közepes erőnlétet követel.

218

FÜRDŐHELYEK NAGYBÁNYA KÖRNYÉKÉN

Palmer Kálmán 1894-ben megjelent kötetében még külön fejezetet áldoz a Nagybánya-környéki fürdőhelyeknek. Nem véletlenül: a fürdőélet egyik virágkorát éppen a kiegyezés utáni időszak jelentette. Számos fürdő épült ekkor az egész országban (jelentős részük Magyarország mai határain kívül), s a strandélet is ekkor kezdett divatba jönni. A vendégek legalább négy, de sokszor nyolc-tíz hetet is eltöltöttek egy-egy fürdőhelyen. Az 1910-ben megjelent Magyar Fürdőkalauz városunk környékéről — a ma már Szatmár megye részét képező Bikszád-fürdő és Máriavölgye mellett - Bajfalut, Kővárfüredet, Sztojka-fürdőt és Felsőbányát, de még a misztmogyorósi sósfürdőt is az ajánlott pihenő- és gyógykezelő helyek között szerepelteti.