Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

nyosabb az érces bányáknak nagyságától és bőségétől, kivált a városhoz közel fekvő Kereszthegyi bányáról, mely régente Nagy-veremnek, az után Nagy-Bányának hivatott, most pedig - a rajta felemelt keresztről - Kereszthegyi bányának neveztetik.”

Az 1606-ban még „Magna-Banya”-nak nevezett hegy adta a XVI. századtól a Nagybánya nevet is városunknak. (Heltai Gáspár Ca tbec biz m usá 11 а к ajánló soraiban találjuk 1553-ban először ezt az elnevezést, a Rivulus Dominarum helyett). Hogy mikor és pontosan miért is kapta hegyünk a Kereszthegy elnevezést, nem tudjuk. A legvalószínűbb, hogy valóban a csúcson felállított, egykor messziről is jól látható hatalmas fakereszt volt a névadója. Az évszázadok alatt persze a fa többször elkorhadt, a keresztet olykor le is döntötték, városunk azonban mindig újat állított a régi helyébe. Egy ilyen ünnepélyes eseményről olvashatunk a Nagybánya és Vidéke 1879. április 15-i számában: „A Kereszthegy tetején újonnan felállított kereszt e hó 8-án lett felszentelve. Az eső permetezett, és mégis nagy közönség csatlakozott a lobogós processzióhoz, melyet főtisztelendő Lukács Tivadar római katolikus prépost-plébános úr két segédlelkésszel felvezetett... Maga a keresztfa jó magas és erős, de szerintünk nem felel meg rajta a fehér szín, amenynyiben a levegőhöz hasonló, s így már rövid távolban is eltűnik”.

„Ez a hegy szabályos kúpalakú, erdős hegy, valahogy a legbányaibb mind közül. Amikor egyszer a határból pillantottam rá, szinte fájt, hogy onnan nem szabályos kúpnak festett, hanem egy nagy púp állott ki a hátából. Tiszta időben a Kereszthegy tetestetejérői füstfelhő gomolyog ki, akárcsak egykori tűzhányó korába álmodná vissza magát. A füst persze onnan származik, hogy a Kereszthegy csúcsán van a környék legnagyobb aknája, és a bányában működő emelő- és más gépek, szellőztetők füstje száll kifelé az akna száján. Akik jártak ebben a félezer méter, vagy talán több mélységű pokolszájban, azt mondják, belőle fényes nappal is látni a csillagokat.” (Tersánszky Józsi Jenő)

Ma már nem működnek a mélyben a gépek, a füst sem száll a magasba, s a nemes ércet tartalmazó anyagot sem küldik a felszínre bányászaink. A régi beomlott aknák és szellőzőnyílások környékén azonban még nagy teleken is zöld a növényzet, a hegy gyomrából áradó meleg levegőről árulkodva.

SÉTÁK NAGYBÁNYA KÖRÜL 187