Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

A MORGÓ

Kezdjük rövid, pár órás utunkat legnyugatibb „hegyünk”-kel, a borpataki völgytől a Veresvízig púposodó Morgóval. Nevét - hagyományaink szerint - onnan kapta, hogy nyári zivataraink előtt a Morgó felől „morog az ég”, azaz villámlik, mennydörög. Déli oldalán napos gyümölcsösök sorakoznak, egyre kevesebb szőlővel. Hajdan ezekben nagybányai polgárcsaládok szorgoskodtak szabadidejükben. A Vígh család kertjében találták meg egy évszázaddal ezelőtt Nagybánya XIV. századi pecsétjét, s Bányaiék lakásában (a Tolvaj Dénes letörése alatt) írta első versét az idelátogató Németh László.

A TOLVAJ DÉNES

A messziről is jól látható sárga letörés teteje a Tolvaj Dénes „díványa”, ahonnan ösvény vezet az egykori rablóvezér barlangjáig. A Tolvaj Dénes nevét viselő helyek megmozgatták városunk lakói, az itt élő, vagy idelátogató írók, költők, festők képzeletét. Mondák, regények, versek, képek születtek, megörökítve a névadót, a barlangot, a díványt, a letörést, s a kincset sohasem találó kincskeresőket. „A 633 m magas Morgó közepén kisebb barlang. Előtte betömött, víztelen kút, alatta kőalagút. Ezen keresztül menekült állítólag Tolvaj Dénes, a szegényeket istápoló rablóvezér, ha a XIX. sz. közepének pandúrjai üldözték”. (Krizsán P. Pál)

A Nagybányán született és felnőtt, annak hegyeit-völgyeit számtalanszor bebarangoló Tersánszky Józsi Jenő

NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE