Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
168 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE ÚJ NEGYEDEK Az elmúlt fél évszázadban városunk lakossága megötszöröződött, s ennek arányában nőtt a területe is. Új negyedek épültek, amelyek képesek lennének külön-külön is a régi várost magukba ölelni. Ezek a városrészek is sok gazdasági, építészeti és művészeti értéket őriznek. Folytassuk utunkat ott, ahol a Zazar bal partján abbahagytuk: a Megyeházától nyugatra. Mindjárt balra, a város új központjában (Forradalom tere), a volt Bányaipari Központ épülete előtt magas talapzaton áll Vida Géza 1950-es években készült „realista” bányász-szobra. Szemben vele az egykori Bukarest (ma Rivulus) Szálló. Bár az épület nemrég megújult, művészi szempontból szegényebb lett: Hri§ca Traian kerámia mozaikképe az őt hordozó fallal együtt eltűnt, s Botos Tibor népi ihletésű kerámia domborművét is eltakarták. Ha átvágunk a téren, a Bukarest sugárútra érünk. Kissé lentebb, az Unirii sugárúti kereszteződésnél érdemes megállni: itt volt nem is olyan régen Nagybánya vasútállomása. Földszintes, alacsony, füstös épület, romantikus XIX. századvég... Emlékét ma már csak a tömbházak mögött megbúvó, árván maradt víztorony őrzi. Ami most fogad minket, a XX. század a javából. Itt épültek fel a kommunista éra első tömbházai. Úgy látszik, az akkori városatyáknak is idegenek voltak ezek a virágos erkélyekkel díszített hatalmas betonskatulyák, tehát felkérték a kor jeles grafikusait, hogy díszítsék fel az égbe nyúló üres falakat, így kerültek a sarokházak emeleti falaira Erdős P. Pál és Bitay Zoltán impozáns kerámia mozaikképei. Ha körülnézünk a kereszteződésben a Zazar híd irányába, a Co§buc utca sarkán áll a város első tízemeletes toronyháza; mellette, baloldalt, pár háztömbnyire a Planetárium. Ha ellenkező irányba, az Unirii sugárúton pillan
