Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

■u

166

NAGYBÁNYA ES KÖRNYÉKÉ

kolóniák létrehozásával próbálkoztak. Az első évtized végén többen (köztük Iványi Grünwald is) Kecskemétre távoztak. Az első világháború a festőiskola működését is megzavarta. A négy vezető közül csak Thorma János maradt Nagybányán, Ferenczy és Réti Budapesten tanított és már csak időnként tértek haza. 1917-ben (Ferenczy halálával) a munka teljes egészében az itthoniakra hárult. 1927-ben Thormától Mikola András vette át a vezetést, de ő se bírta sokáig az iskolára nehezedő terheket. 1937-ben megszűnt az iskola működése, a festők azonban továbbra is itt élnek, újabb és újabb generációk nőnek fel, akik alkotásaikkal igyekeznek a régi iskola nevét öregbíteni.

Az egykori Festőtelep, vagy Műteremkert (Victoriei utca 21. szám), megkezdett sétánkat a Bányavasút utca felől folytatva, vagy sétánk kiindulópontjához, a Híd-utcai Zazar-hídhoz visszatérve egyaránt megközelíthető.

Thorma már 1898-ban hangsúlyozta, hogy a városnak érdeke megtartani a művészeket, így műtermeket kellene építtetni nekik. Márciusban a tanács meg is szavazta nyolc műterem felépítését, a hajdani Tótfalusi Kis Miklós utcában jelölve ki erre a célra egy nagy, bokros, fás területet. A művészeket lelkesen támogató Thurman Olivér polgármester azonban meghalt, így a határozat papíron maradt. Három év múlva hat műterem építését határozta el a tanács. 1900-ban a terület keleti részén felépült az első műteremház, amelynek két műtermét sok évre Réti István és Iványi Grünwald Béla foglalta el. A képzőművészek 1909 novemberében emlékiratban kérték a város hathatósabb anyagi támogatását (három kettős műtermet, tűzifát, szubvenciót). 1910 júliusában megszavazták a régi műteremház mellett egy legényműterem, egy családi műterem és egy téli iskolaműterem megépítését, s még ugyanabban a hónapban meg is kezdték a munkálatokat. Az újabb épületek tervezésére Bálint és Jámbor építészek kaptak megbízást, akik épp akkoriban adták át közös munkájukat, a Szent István szállót. A város tulajdonát képező vizenyős telket előbb le kellett csapolni, illetve csatornázni is kellett,